A NATO kitartana Afganisztánban, ha a közvélemény is támogatná
A brüsszeli NATO-központban négy fő kérdés foglalkoztatja a diplomatákat. Először is Afganisztán, aztán az orosz kapcsolat alakítása, továbbá az új stratégia kimunkálása, s végül, hogy e kihívásokhoz miként áll hozzá Anders Fogh Rasmussen, az augusztus eleje óta szolgáló új főtitkár.
A volt dán miniszterelnök brüsszeli források szerint új színt hozott Brüsszelbe, bizonyos értelemben szerencsés időpontban érkezett: az új amerikai kormányzat túljutott az afganisztáni stratégia felülvizsgálatának – mint mára kiderült – első szakaszán, s átértelmezte az orosz viszonyt is. Erősíti Rasmussent, hogy a NATO születése utáni idők óta ő az első volt miniszterelnök a szervezet élén, akinek jó kapcsolatai a tagállamok felső vezetésével gyorsíthatja a döntéshozatalt. A lendület iránti elkötelezettségnek azonban konszenzuskereséssel is párosulnia kell a NATO-ban.
Tény, hogy Rasmussen széles körű egyeztetés után hirdette meg pénteken a szövetségesek új orosz politikáját, amelynek egyik sarkalatos pontja, hogy minden területen előre kel lépni, ahol a közös érdekek azt megengedik, miközben a nézeteltéréseket sem lehet a szőnyeg alá söpörni. De például a kaukázusi helyzet alakulása nem lehet fogja az európai biztonsági ügyek, a rakétavédelem vagy éppen az afgán misszió áttekintésének.
Diplomáciai források szerint orosz részről ezt jól fogadták, s egyetértenek ezzel a megközelítéssel. A brüsszeli orosz NATO képviselet éppen úgy értékeli, mint a tagállamok, hogy az Obama-kormányzat a cseh és a lengyel rakétavédelmi rendszer feladásával, és új koncepció kidolgozásával a globális érdekeit helyezte előtérbe, s fontosabbnak érzi például a stratégiai fegyverekről szóló megállapodás megújítását. De ide tartozik Afganisztán is.
A főtitkár pénteki beszéde után Rogozin orosz NATO-követ azonnal felvetette, hogy az atlanti szervezet és Oroszország az együttműködés kereteit meghatározó Tanácson belül hozzon létre afgán munkabizottságot. Értesüléseink szerint Oroszország nemcsak a légi és szárazföldi utánpótlási útvonalak egy részét kínálja, hanem szorosabb együttműködést kíván a kábítószer-kereskedelem elleni fellépésben is. Források úgy látják, hogy Moszkva nem akarja akadályozni a nemzetközi erők afganisztáni tevékenységét, mert nem érdeke, hogy az országot a NATO magára hagyja és idő előtt kivonuljon.
Az atlanti szövetségesek körében azonban egyöntetű a vélemény, hogy még legalább három-négy évet vehet igénybe az afgán hadsereg és rendőrség létszámának emelése, kiképzése. Brüsszelben most arra várnak, hogyan reagál Obama elnök az afganisztáni főparancsnok, Stanley McChrystal jelentéséhez, amely még több katonát kér. NATO-körökben ezt azzal magyarázzák, hogy a területvédelemhez valóban nagyobb létszám kellene, s erre azért lenne szükség, hogy az afgánok biztonságban érezzék magukat a nemzetközi erők által elfoglalt, de eddig csak ideig-óráig ellenőrzés alatt tartott térségekben. Ez vezethetne el oda is, hogy egyre több tálib vezetőt lehetne rávenni az együttműködésre.
A közvélemény azonban nemcsak az Egyesült Államokban támogatja mind kevésbé az afgán missziót, hanem Európában is. A gazdasági válság az anyagi hozzájárulást is nehezíti. Így a diplomáciai források szerint megvan ugyan a készség az afgán rendezés folytatására, de egyre nehezebb a jelenlegi politikai és gazdasági körülmények között. S attól a felvetéstől sem idegenkednek Brüsszelben, hogy az afgán választásokat nem szükségképpen a legkényesebb amerikai vagy európai szempontok alapján kellene megítélni, s hogy legfőképpen azt kéne elérni: Afganisztán ne váljék az al-Kaida paradicsomává.
Elképzelhetőnek tartják a NATO-ban, hogy az Obama-kormány a védelmi miniszterek október végi pozsonyi találkozójára sem áll még elő új elképzeléseivel, s felhívják a figyelmet: Washington értésre adta, a McChrystal-jelentés csak egy tényező a sok közül.
