A nanótól a közel-keleti békéig
Meggyőződésem, hogy nincs külön izraeli és palesztin tudomány. A tudomány egyetemes nyelv, mint a zene: segíti a megértést – magyarázza dr. Mukhles Sowwan, palesztin fizikus, aki nem mindennapi eseményre érkezett Miskolcra a múlt hét végén. A Héber Egyetem és a palesztin Al-Quds Egyetem, a miskolci Bay Zoltán Nanotechnológiai Kutatóintézet részvételével izraeli–palesztin–magyar nanotechnológiai szemináriumot tartott, Sowwan, valamint az izraeli dr. Asaf Friedler és dr. Danny Porath bevonásával.
A magyar kezdeményezés lehetővé teszi, hogy bekapcsolódjunk a világszínvonalú izraeli kutatásokba, és apró, de fontos puzzledarabkát ad az izraeli–palesztin megbékéléshez. – Mintha egy békeszerződést írnánk alá – mondja tréfálkozva dr. Pungor András, a kutatóintézet igazgatója, amikor négyen aláírják az együttműködésről szóló megállapodást. S közben kiderül: az izraeli és palesztin kutatók közti partnerség hajtóereje egy évekkel ezelőtt született barátság.
– 2002ben fiatal kutató voltam a Héber Egyetemen. Mukhles éppen befejezte a PhD-jét, és a mi laboratóriumunkban akart dolgozni. Ez az intifáda kellős közepén volt, és az egyetem tétovázott, hogy engedjee. Aztán úgy döntöttünk, hogy a minőség alapján választunk. Így csatlakozott hozzánk, és nagyon jó barátok lettünk – meséli a két magyar nagymamával büszkélkedő Porath. – Amikor megjelent a laborban, csak egy „palesztin” volt. A közös munka során azután „Mukhles” lett, akit ismerünk, és akivel megbeszéljük a csajokat – emlékszik vissza az izraeli kutató.
Sowwan az egyetemet Jordániában végezte, majd a PhD-t a Héber Egyetemen szerezte meg, a posztdoktoriját pedig Porath laboratóriumában. Sok ajánlatott kapott, mégis az Al-Quds Egyetemet választotta. – Szerettem volna valamit adni Palesztinának, tartani a reményt a diákokban, lehetőséget adni nekik a magas színvonalú tudományos kutatásra – meséli Sowwan, miért döntött úgy, hogy 2006ban az Al-Quds Egyetemen hozza létre nanotechnológiai laboratóriumát, ahol ma már tízen dolgoznak. – Magasabb színvonalú, mint a többi arab országban működő laboratóriumok. Nekik ugyan több pénzük van, de nekem sokkal inkább megvan a kutatási szabadságom. Nekem nem kell megharcolnom a bürokráciával. Az Al-Quds Egyetem vezetői is segítenek – magyarázza a palesztin fizikus.
Az Al-Quds Egyetemnek nagyon különleges elnöke van – teszi hozzá a tel-avivi magyar nagykövetség tudományos és technológiai attaséja, Korányi László. Neki Sari Nusseibah, a korábban Jasszer Arafat mellett dolgozó egyetemi elnök önéletrajzát olvasgatva jutott eszébe az együttműködés lehetősége. – Az Al-Quds abban különbözik a többi palesztin egyetemtől, hogy nyíltan támogatják a közös munkát az izraeliekkel. Ezért komoly bírálatok is érik – meséli Korányi.
A közös munkában mások is láttak fantáziát. A közös kutatást először a 2004ben alakult az UNESCO égisze alatt működő Izraeli–Palesztin Tudományos Szervezet (IPSO) támogatta, majd nyertek pénzt a francia akadémiától, a párizsi külügyminisztériumtól és az IPSO Barátai nevű szervezettől is. Sowwan laborjának felépítésében a német kutatási alapítvány segített.
Kapcsolatuk és partnerségük különleges súlyát Porath és Sowwan is érzik, és tudatosan alakítják. – Nem vagyunk olyan naivak, hogy azt higgyük, a kutatással megoldhatjuk a térség összes problémáját – mondja Porath. – Elképzelhető, hogy lesz békemegállapodás. De a papíron szereplő békét csak együttműködéssel, elismeréssel tudjuk valóra váltani. Az ilyen konfliktusokban nem feltétlenül a gyakorlati kérdések a nehezek, hanem a pszichológiai akadályok legyőzése. Az izraeliek jobbára csak a katonai szolgálat alatt látnak palesztinokat, ahogy a palesztinok is csak egyenruhában és fegyverrel a kezükben ismerik az izraelieket. De emberként, saját nevükön, saját történetükkel kell megismerni az embereket: ezt tesszük mi a magunk kis birodalmában – teszi hozzá a szóviccet az izraeli fizikus.
