„Trianon” szubkultúrává vált. A megemlékezésen  a lehető legvegyesebb társaság vett részt: csinos fiatal lányok, párizsi magyar polgárasszonyok, falujukból, kisvárosukból érkező – talán Párizst is látni kívánó –  „egyszerű emberek”, fiatal srácok, egyenes derekú, decens öregurak.

Még arról sem volt teljes egyetértés, hogy most megemlékezni, gyászolni érkeztek, vagy jelezni, hogy „Visszavesszük!”. Igaz, ezt a kételyt a már a Trianon kastély előtt beszédet mondó Gaudi-Nagy Tamás jobbikos parlamenti képviselő hamar eloszlatta. Ő lényegében egy tökéletes revizionista beszédet tartott, amely szerint „addig nem lesz béke Európában”, míg igazságot nem szolgáltatnak Magyarországnak. Ennek kissé lágyabb változatát adta elő Patrubány Miklós, aki ismertette a MVSZ állapontját, amely az „Igazságot Magyarországnak, igazságot Európának” címet viseli, de ennek valódi értelmével, úgy hisszük ,nem csak mi nem vagyunk teljesen tisztában.

Az esemény érdekes, a Trianon-folklór minden elemét felvonultató kulturális műsorral indult, melyről nem kis büszkeséggel állapíthattuk meg, hogy búsulásban továbbra is a világelsők közé számítunk. A megemlékezők előtt felolvasták Henry Bogdan francia történész levelét is, akinek Magyarország történetéről szóló munkája talán a témáról szóló legismertebb ismeretterjesztő francia könyv. Irányultságáról elég annyit mondani, hogy a levél egy Tormay „Cecília” (attól tartunk, hogy a levelet fordító nem tudta, hogy Tormay valóban Cécile volt) idézettel kezdődött. Tüzes beszédet mondott még Rácz Sándor, aki manapság a Világszövetség tiszteletbeli elnöke és aki igen hosszú utat járt be az 56-os munkástanácsoktól a „Vesszen Trianon!”-ig...

A jobbikos kemény magot leszámítva, úgy tűnik,  lassan elmúlik az árpádsávos zászlók divatja. Újra egyértelmű többségbe kerültek a magyar zászlók. A kemény magot rajtuk kívül a Hatvannégy Vármegye Mozgalom és a „nemzeti érzelmű” motorosok brigádjai alkották. Utóbbiaknak motorjaikat a kastély parkolójában kellett hagyniuk.

A „ránk vigyázó” kastélybéli biztonsági őrrel megpróbáltuk megértetni, mi is ez az egész . Főleg azt nem nagyon értette, hogy miért van nekünk két himnuszunk, hiszen természetesen a székely himnuszt is elénekeltük. Meg kell mondanunk, hogy sikerült vele megértetnünk a magyar nép fájdalmát. Ellenben ezt a motoros szervezetet nem tudta hova tenni: „Miért, Önöknél vannak nem nemzeti érzelmű motorosok is?” Ekkor mind a ketten feladtuk.

Egyébként a kastély üzemeltetői délig adtak engedélyt a demonstrációra, azaz addig míg maga a kastély zárva tartott, így nem sok francia lett gazdagabb az élménnyel. Aki elhaladt a hatalmas park ezen szegletében, az is csak pár pillanatra kapta fel a fejét: igaz is, egy jó francia tüntetéshez képest a dolog igen békés, majdhogynem színtelen volt. A megemlékezés végül a versailles-i székesegyház előtti téren zajló imával zárult.