A Welt am Sonntag című hetilapnak írt tanulmányában Hans Brandenberger professzor azt állítja, hogy a holttesten végzett toxikológiai vizsgálatok elemzése megdöbbentően egybevág egy korábbi Moszad-ügynök állításaival. A szolgálatból kivált Victor Ostrovsky 1994-ben publikált könyvében azt írta, hogy a genfi Beau-Rivage szállodában tartózkodó Barschelt előbb rektálisan elkábították, majd halálos adag altatót adtak be neki. A politikusra utcai öltözékben találtak rá hotelszobájának vízzel telt fürdőkádjában.

A nyugatnémet hatóságok sokáig nyomoztak a rejtélyes haláleset ügyében. A vizsgálatot végül 1998-ban egyértelmű eredmény nélkül zárták le, noha a nyomozást irányító lübecki ügyészség vezetője, Heinrich Wille véleménye szerint idővel egyre több jel utalt arra, hogy gyilkosság történt a genfi szállodában. Ezt támasztja alá Brandenberger friss tanulmánya, amely kizárja, hogy Barschel öngyilkosságot követett volna el, illetve hogy valakik - akaratának eleget téve - átsegítették volna a túlvilágra. "A kémiai leletek gyilkosságra utalnak... A lefolyás komplex volta alapján abból kell kiindulni, hogy profi csapat volt az elkövető, nem pedig magányos tettes" - írta a svájci toxikológus.

Wille a tanulmány ismeretében megerősítve látja korábban hangoztatott gyanúját, miszerint Barschelt hivatásos gyilkosok tették el láb alól. Egyúttal szükségesnek tartja a Brandenberger által közzétett új ismeretek alapos megvizsgálását. A lübecki ügyész, aki hamarosan könyvet publikál a Barschel-ügyről, a Welt am Sonntagnak nyilatkozva felidézte: annak idején, "a nyomozás során az volt a benyomásom, hogy jelentős erők működnek a háttérben, amelyek minden áron meg akarják akadályozni az ügy felderítését".

A kereszténydemokrata Barschel néhány nappal a halála előtt mondott le Schleswig-Holstein tartomány miniszterelnöki posztjáról, miután kiderült: tudomása volt a szociáldemokrata vetélytársa, Björn Engholm ellen CDU-s beosztottjai által indított rágalomhadjáratról, amit előzőleg eskü alatt tagadott. Halálát akkoriban többnyire öngyilkosságnak vélték, éppen a politikai életben történt lejáratódása miatt. Brandenberger azonban már 1987 őszén azt a nézetet hangoztatta, hogy Barschel nem saját kezűleg vette be a halált okozó cyclobarbital nevű szert.

A most ismét előtérbe került gyilkossági teóriát támasztaná alá több tanú korábbi vallomása. Meghallgatásuk során ők azt állították, hogy Barschelnek tudomása volt Dél-Afrikába és a Közel-Keletre irányuló illegális fegyverszállítmányokról, ráadásul azzal fenyegetőzött, hogy ismereteit nyilvánosságra hozza. Ostrovsky a könyvében (Geheimakte Mossad) azt állítja, hogy konkrétan Izrael és Irán közötti fegyverüzletről volt szó, amelyet a felek Schleswig-Holstein közbeiktatásával bonyolítottak volna le.

Ez a szál, amennyiben megfelel a valóságnak, fölöttébb kínos lehetett Tel-Aviv számára - mutatnak rá berlini megfigyelők. Az 1979. évi iszlám forradalom, a síita teokrácia hatalomra jutása óta ugyanis Irán esküdt ellenségének tekintette a zsidó államot, amelynek titulusa a teheráni propagandában a "kis sátán" lett (a "nagy sátán" jelző az Egyesült Államokat illette). Egy Iránnal kötött titkos fegyverüzlet kiszivárogtatása feltétlenül belpolitikai válsághoz vezetett volna Izraelben, amelynek megelőzése kriminalisztikai szempontból egyértelmű motívumot jelentene.

A lübecki ügyészség annak idején megvizsgálta a Moszad részvételére utaló nyomokat is. A nyomozók azonban arra a következtetésre jutottak, hogy ellentmondás feszül a toxikológiai vizsgálatok eredménye és az Ostrovsky könyvében leírtak között. Brandenberger tanulmányának fényében azonban ez a feltevés is új megvilágításba kerül - írta a Welt am Sonntag.