Kedden érkezett meg a kubai fővárosba az amerikai küldöttség, amelyet Edward Alex Lee, a nyugati földrész ügyeinek államtitkár-helyettese vezet. A találkozón a kubai hatóság által 1994-ben engedélyezett menekülthullámot, mintegy 30 ezer csónakos floridai érkezését követő bilaterális megállapodás végrehajtását tekintik át – a washingtoni külügyi szóvivő szerint.

Az akkori megállapodásban Kuba ígéretet tett “a biztonságos és legális” kivándorlásra, Washington cserében évi 20 ezer bevándorló vízum kiadását vállalta. Bush kormánya 2003-ban felfüggesztette az évi rendszerességű migrációs egyeztetést, amelyet aztán Obama adminisztrációja 2009-ben újított fel. Legutóbb tavaly júliusban volt ilyen találkozó, tehát már fél évvel azt követően, hogy Kuba szabaddá tette állampolgárai külföldre utazását. Az amerikai statisztika szerint a 2013. szeptember végéig tartó pénzügyi évben 25 ezer kubai kapott bevándorlási vízumot és további majd 30 ezren látogató vízumot.

Az Obama-kormány idején volt egy több mint kétéves időszak, amikor elmaradtak a migrációs egyeztetések, amit a megfigyelők Washington válaszának tekintettek arra, hogy Kubában államellenes cselekményért 15 évi börtönre ítélték Alan Grosst, aki az USAID megbízásából távközlési eszközöket adott át titokban, állítólag a havannai zsidó közösségnek. Az amerikai külügyminisztérium viszont hivatalosan azt állította, hogy a megbeszélések elmaradása nincs összefüggésben a Gross-üggyel.

A The Miami Herald közlése szerint az ellenzéki Sara Martha Fonseca, a kubai úgynevezett Asszonyok Fehérben csoport egyik vezető tagja kedden férjével és két gyerekével együtt Miamiba érkezett. Mint az AmericaTV csatornának nyilatkozta, az Egyesült Államokban kíván maradni, egyelőre nem szándékozik visszatérni Kubába. Döntését megromlott egészségi állapotával indokolta, mint állította ellenzéki kiállása miatt több ízben is megverték, illetve letartóztatták. Az Asszonyok Fehérben mozgalom, amely a politikai foglyok feleségeiből és hozzátartozóiból szerveződött, 2005-ben elnyerte az Európai Parlament Szaharov-díját, ám csak nyolc évvel később, 2013-ban vehették át személyesen.