„Alakoskodással” vádolta meg David Cameron, az ellenzék vezére Gordon Brownt, miután a Skóciában és Angliában egyszerre nyilvánosságra hozott terjedelmes levelezésből kiderült, a brit kormánynak nem állt szándékában, hogy a 270 áldozatot követelő lockerbie-i terrorcselekmény elkövetése miatt egyedül elítélt Abdelbászet Ali al-Megrahi Glasgow melletti börtönében haljon meg. A mindeddig hallgató brit kormányfő ezt követően kijelentette, nem előzte meg „összeesküvés” a kiszabadulást, továbbá nincs összefüggés a brit gazdasági érdekek és a merénylő hazatérése között sem.

A 2009. március 12-i edinburghi feljegyzés egy líbiai kormánytisztviselővel folytatott megbeszélést foglal össze. Abdulati Alobidi az akkori londoni külügyminisztériumi államtitkárra, Bill Rammellre hivatkozva közölte, sem a kormányfő, sem David Miliband, a diplomácia vezetője „nem kívánja, hogy Al-Megrahi a börtönben lelje halálát”. Rammell most sem vitatja, hogy ez elhangzott volna, de ragaszkodik az eredeti szövegkörnyezethez, melyben világossá tette, „a végső döntés a skót kormányzat kezében van”.

A brit vezetés engedékenységének írásos bizonyítéka csak tovább fokozza a feszültséget az Egyesült Államokkal. Az Al-Megrahi és később felmentett líbiai vádlott-társa elleni, Hollandiában megrendezett bírósági tárgyalás előkészítése során az akkori brit külügyminiszter, az azóta elhunyt Robin Cook biztosította hivatali megfelelőjét, Madeleine Albrightot, hogy a Lockerbie miatt elítéltek Skóciában töltik le börtönbüntetésüket.

A levélváltás fényt vet a brit álláspont felhigulására azzal kapcsolatban is, hogy a Líbia által csak idén májusban ratifikált fogolyátadási szerződésből a London és Washington közötti korábbi, 1998-99-es megállapodás hangsúlyosan kizárta- e Al-Megrahit. Tripoli nem fogadta el a kirekesztést, Nagy-Britanniának viszont „alapvető” érdeke volt az egyezmény ratifikálása. Brit politikusok több, a skót autonóm kormányhoz intézett dokumentumban is hangoztatták, hogy Edinburgh szuverén joga a fogolyátadási szerződés értelmezése az egyes esetekben.

Végül, mint ismeretes, az 57 éves rákbeteg „méltányossági alapon” utazhatott vissza, szabad emberként Tripoliba. Ezt megelőzően visszavonta az ítélete elleni fellebbezést, noha egy esetleges újabb per során bizonyíthatta volna állítólagos ártatlanságát. A kegyelmi döntést, - edinburghi iratok tanúsága szerint, - egyhangúan hozta meg az illetékes grémium. Skót becslések szerint heti százezer fontba került volna Al-Megrahi kezelése és védelme, ha a Greenock fegyházból kórházba szállították volna át.