– Biztos, hogy újságírók vannak ebben a teremben? – kérdezte Graham az egyik munkatárs Twitteren közzétett bejegyzése szerint. Hiába ajánlotta fel ugyanis beszéde végén, hogy szívesen válaszol bármilyen kérdésre, egyetlen kéz sem lendült a magasba, és percekig nem szólalt meg senki. Nemcsak a szerkesztőséget, hanem az egész médiapiacot is meglepetésként érte, hogy a Graham család megválik a nyolcvan éve a tulajdonában lévő, intézménynek számító laptól. A vevő neve sem keltett kisebb feltűnést: a könyvforgalmazást, majd a kiskereskedelmet az interneten forradalmasító Amazon-alapító saját 25,2 milliárd dolláros vagyonából fizet ki 250 milliót a lapért.
A Reuters szerint a vezérigazgató Graham és unokahúga, egyben a lap kiadója, Katharine Weymouth az év elején a pénzügyi előrejelzéseket látva döntött úgy, hogy a lap jövője szempontjából helyesebb, ha megválik ­tőle a kábelcsatornákkal, oktatási hálózattal is rendelkező Washington Post Company.

A 4,2 milliárd dollár értékűre becsült birodalomnak egyébként egyre kisebb része volt az újság. A patinás lap iránt hatan érdeklődtek, és Bezos nem gondolta, hogy ő lehet a befutó, annak ellenére, hogy már évek óta jó kapcsolatot ápolt Grahammel. – Megkérdeztem tőle, miért akarja, és az indokai a lehető legjobbak: hisz abban, amit az újságok csinálnak, amit a Post csinál, és az fontos az ország számára – nyilatkozta Graham. Bezos a WP mellett megveszi a társaság más újságjait is, kivéve a Slate, a Root.com és a Fo­reign Policy online magazint.

A Graham család az elmúlt évtizedekben elsősorban nem profittermelő tevékenységként tekintett az 1877-ben alapított WP-re, hanem olyan közérdekű intézményként, amelyet a gondjaira bíztak. A Reuters szerint elégedettek voltak, ha épp csak kitermelte költségeit, hiszen a vállalatcsoporton belül a tévécsatornák és más üzletágak segítettek azt eltartani. Grahamék a lap vezetése előtt sem titkolták ezt: a vezető szerkesztők számára Puerto Ricón tartott „csapatépítéseken” mindig kiadáscsökkentésről és leépítésekről beszéltek, amiből később nem lett semmi. Sőt amikor valami fontos esemény történt, tudták, hogy maga a tulajdonos fogja őket hívni telefonon azzal: költséget nem kímélve menjenek utána. Szakmai szempontból ez meghozta az eredményt, számtalan Pulitzer-díjat nyert a lap, és újságírói robbantották ki a Watergate-botrányt, ami Richard Nixon elnök lemondásához vezetett.

Ám ez már az 1970-es években sem volt megfelelő üzleti modell egy olyan cégben, amelynek részvényeivel a tőzsdén kereskednek, így felelősséggel tartozik befektetőinek. A nyomtatott sajtó hirdetési-bevételi modelljének összeomlásával ez még kevésbé volt tartható. – Ha a küldetés továbbra is az újságírás, akkor a Post számára a folyamatos költségcsökkentésre és profitgenerálásra irányuló nyomás miatt nem a legjobb tulajdonos egy tőzsdén jegyzett társaság – nyilatkozta Weymouth.

Egy bátor üzletember

Persze a WP-t sem kerülte el a válság. A lap továbbra is az Egyesült Államok hetedik legnagyobb lapja, ám a Washington Post Company nyomtatottlap-üzletága ez év első felében közel 50 millió dollár veszteséget könyvelt el a Reuters szerint. Az eladott lapok száma 1993-ban volt a csúcson, ám az akkori több mint 830 ezres példányszám idén márciusra 474 ezerre apadt. Emiatt a leépítés is elkerülhetetlenné vált: a szerkesztőség valaha több mint ezer főt foglalkoztatott, tavaly viszont már kevesebb mint 640-en voltak, írja a The New York Times.

Elemzők szerint Bezos épp olyan tulajdonos lehet, amilyet Grahamék szeretnének. Az újságot ő maga veszi meg, nem az Amazon. Igaz, ez lehet, hogy csak kényelmi kérdés, máskülönben ugyanis túl bonyolult lett volna az ügylet. Mindenesetre nem lesznek részvényesek, akiknek el kell majd számolni. Márpedig Bezos türelmes befektető, nem az lesz számára az elsődleges, hogy azonnal nyereséget termeljen az újság. Bátor üzletembernek tartják, aki nem riad meg a kockázatoktól; van, aki az Apple-alapító Steve Jobshoz hasonlítja a tehetségét. Az Amazont egy seattle-i garázsból indította el, és azért könyvekkel kezdte, mert abban a szektorban olyan hatalmas a választék, hogy csak egy virtuális bolt képes minden kérést teljesíteni. Később az egész kiskereskedelmet lefedte, majd saját digitális olvasója, a Kindle bevezetésével forradalmasította a könyvkereskedelmet. Őrültnek nézték, de kiderült: évekkel előrébb látott versenytársainál. Az Amazon olcsó tabletjének és a Prime tartalomszolgálató rendszerének elindításával pedig a médiaszolgáltatók közé lépett.

Vannak, akik szerint olyannyira nem illik az internetes kereskedelem megújítójának profiljába egy nyomtatott újság, hogy csak a milliárdos különcségét látják benne. Mások szerint azonban nagyon is beleillik a tartalomszolgáltatással foglalkozó üzletember eddigi pályaképébe egy ilyen patinás lap megvásárlása. És bár nem az Amazon veszi meg a WP-t, még lehetségesek szinergiák a két cég között. A lap megjelenhet minden Kindle-ön, és az sem mellékes, hogy az Amazon rendelkezik Amerika egyik leghatékonyabb terjesztői hálózatával.

Bezos egyébként nem vett részt a keddi szerkesztőségi bejelentésen, hanem levélben fordult a WP kollektívájához. Ebben azt írta, hogy a lap értékrendjében nincs szükség változásra. Azt is közölte: nem kíván részt venni a lap mindennapos irányításában. Továbbra is Weymouth lesz a vezérigazgató és a kiadó. Ám azt is hozzátette: a sajtó rohamos átalakulása miatt elkerülhetetlenek lesznek a változások a WP-nél a következő években. Igaz, ezeket akkor is végre kellett volna hajtani, ha nincs tulajdonosváltás – áll a lap weboldalán közzétett levélben. Felvetődik: a WP megvásárlásával politikai hatalom kerül Bezos kezébe. Ilyen irányú motivációiról keveset tudni. Eddig demokrata és republikánus jelölteknek egyaránt juttatott kampánytámogatásokat, az ő „köreiben” mérve nem túl nagy összegeket. Egy adomány magaslik ki: feleségével együtt 2,5 millió dollárral támogatták a melegházasság legalizálása melletti kampányt Washington államban.

A médiaszereplésektől húzódozó, 49 éves Bezost sok kritika is éri amiatt, hogy az Amazon immár a könyvkereskedelem negyedét uralja az USA-ban, és a kiskereskedelmet is teljesen megrázta fejlesztéseivel. A The New York Times szerint sokan úgy vélik, ez már egészségtelenül nagy koncentrációt jelent. „Régi, unalmas történet ez – gazdag ember újságot vesz magának –, de ebben az esetben a valaha volt egyik leggazdagabb ember veszi meg a valaha volt egyik legfontosabb újságot, amely az összes kormánytag reggeli első olvasmánya” – idézi a lap Dennis Johnsont. A Melville House nevű kiadó társalapítója szerint ez az egyik leghatalmasabb vertikális monopó­lium létrejöttét jelenti. Gene Weingarten, a lap egyik kolumnistája a Twitteren mindenesetre így foglalta össze véleményét: „Don Graham azt mondta, hogy ez a helyes lépés, és én megbízom benne.”