„A mostani, lassan történelmi jelentőségűvé mélyülő pénzügyi válság középpontjában az ingatlanáresés áll. A lakásárak hirtelen drágulása utáni árzuhanás mértéke egyes térségekben elérte a 30 százalékot. Sok átlag amerikai elvesztette minden megtakarítását, és az ország pénzügyi intézményei közül jó néhány csődbe ment. A politikusok és az értelmiség egy része szerint egyszerű a megoldás: a rossz hitelek felvásárlásával vagy a jelzáloghitelezés további támogatásával továbbra is magasan kell tartani az ingatlanárakat” – írja Edward Gleaser harvardi közgazdászprofesszor a Boston Globe-ban.

Gleaser szerint azonban felesleges, sőt káros lenne kormányzati beavatkozással szinten tartani az ingatlanárakat. A csillagászati árak csak újabb befektetésekre ösztönöznének, az ingatlanpiaci lufi tovább dagadna, hogy aztán később még nagyobb durranással pukkanjon ki.

Az ingatlanpiaci lufi kialakulása Gleaser szerint az 1930-as években, a gazdasági világválság után, a New Deal hatására kezdődött. A kormány a gazdaság talpra állítása és a munkanélküliség letörése érdekében olcsó hitelekkel igyekezett növelni a lakásépítési kedvet. A nemrég csőd szélére került Fannie Mae és a Freddie Mac létrehozásával az állam garanciát vállalt a jelzáloghitelekre, és egyúttal adókedvezménnyel ösztönözte a hitelfelvevőket (a lakáshitelek utáni adókedvezmények 2007-ben már 74 milliárd dollár költségvetési kiesést okoztak). Mivel a bankok lényegében kockázatmentesen hitelezhettek, az adósok pedig adókedvezményt kaptak, elkezdődött a jelzáloghitelezési őrület, és az ingatlanárak emelkedése: a keresletnövekedés mögött kizárólag a nyakló nélküli hitelezés állt.

Az ingatlanpiaci robbanásnak természetesen volt pozitív oldala is. 1940-ben az amerikai lakások 45 százalékában nem volt vezetékes víz, 1980-ra 3 százalék híján már mindben volt.

„Viszont a lakásárak mesterséges felduzzasztása ma már semmivel sem indokoltabb a tea vagy trikó árának felduzzasztásánál” – véli Gleaser. Hiszen a lakáshitel-kedvezményeknek köszönhetően az ingatlanárak emelkedni kezdenének, így – hiába a kedvezményes hitel – az emberek nem juthatnának könnyebben lakáshoz. Sokkal célszerűbb lenne az első lakáshoz jutást adókedvezménnyel segíteni ahelyett, hogy a gazdag amerikaiak luxusvilláit támogatja az állam. És az sem katasztrófa, ha lesznek olyanok, akik nem a saját házukban, hanem bérleményben élnek.

Feltéve, hogy futja majd lakbérre. Előfordul ugyanis, hogy a fizetni nem tudó hitelfelvevők ingatlanjainak elárverezéséből nem folyik be elég pénz a tartozás kiegyenlítéséhez. Ilyenkor az utcára kerülő adósnak nem csak lakbért, hanem a tartozás fennmaradó részét is fizetnie kell.

Ingatlanközvetítés Idahóban