A központi kubai napilapban hétfőn publikált írásában José Pertierra washingtoni ügyvéd “abszurdnak és kegyetlennek” minősíti Joan Lenard bírónő döntését, hiszen René González felesége és két lánya is Kubában élnek, s az elítélt hivatalosan is kérelmezte már Havannába való utazásának engedélyezését szabadlábra kerülését követően.

A kettős, amerikai és kubai állampolgárságú René González egyike az úgynevezett kubai ötöknek, akiket 1998-ban tartóztattak le, mert Miamiban és tágabban az Egyesült Államokban a Castro-ellenes kubai disszidens csoportok merénylet-tervei után kémkedtek. Havanna hiába hivatkozott arra, hogy az ötök nem az Egyesült Államok belbiztonságát veszélyeztették, hanem kizárólag a Kuba ellen irányuló terrorcselekményeket próbálták megelőzni azzal, hogy azokról értesítették Havannát. Azon az alapon ítélték el René Gonzálezt, hogy nem jelentette be előzetesen az FBI-nak vagy az amerikai külügyminisztériumnak, hogy egy külföldi állam megbízásából figyel meg terroristákat. Az Egyesült Államok egyébként egyetlen személyt sem tartóztatott le azok közül az amerikai-kubaiak közül, akiket az ötök terrorcselekmények előkészítésével gyanúsítottak. Sőt, mint a Népszabadság arról beszámolt, idén áprilisban amerikai bíróság felmentette azt a Luis Posada Carrilest, akit Kuba és Venezuela is egy kubai utasszállítógép felrobbantásának, így 73 ember halálának kitervezésével vádolt, s kiadatását kérte. Igaz, az áprilisi tárgyaláson Posada Carillest nem robbantásos merényletek szervezéséért, hanem az amerikai bevándorlási hatóság félrevezetésével vádolták.

René González az első a kubai ötök közül, aki hamarosan szabadul büntetését letöltve, ám további három évig tilos hazatérnie családjához. José Pertierra védőügyvéd szerint azért is abszurd a bíróság döntése, mert éppen Miamiban kell tartózkodnia, ahol korábbi tevékenységéért bármikor bosszút állhatnak a terroristák.

Egy hete az miami sajtó nagy terjedelemben foglalkozott azzal, hogy “hiába látogatott” Havannába Bill Richardson, New Mexico állam volt kormányzója: a kubai hatóságok nem engedték el a 15 évi börtönre ítélt Alan Gross amerikai állampolgárt. Még csak meg sem látogathatta. Más kérdés, hogy a még 2009 decemberében őrizetbe vett Grosst az Egyesült Államok havannai érdekképviseletének tisztviselői rendszeresen felkereshették eddig, sőt az ítélet kihirdetése óta is, miként felesége ugyancsak járt nála az előzetesben, s ott lehetett a bírósági tárgyalásán. (Az amerikai igazságszolgáltatás évekkel ezelőtt úgy döntött, hogy René González Kubában élő felesége nem kaphat vízumot.)

Grosst azzal a váddal ítélték el, hogy az amerikai külügyminisztériumhoz kapcsolódó USAID megbízásából műholdas távközlési eszközöket adott át titokban kubaiaknak, nyilvánvalóan az amerikai kormány által Kuba demokratizálását finanszírozó program keretében. Miután a fellebbezését a kubai legfelső bíróság a közelmúltban elutasította, utolsó lehetőség elnöki kegyelem lenne humanitárius megfontolásokból. Elképzelhető, hogy Bill Richardson ezt szerette volna kieszközölni befolyásával, ám ezt túl nagy körítéssel, nyilvánossággal próbálta, ami a kubai hatóságoknak elfogadhatatlan volt, mert zsarolásként hatott. Richardson azta következtetést vonta le eredménytelen utazásából, hogy a kubai vezetés nem akarja a kapcsolatok javítását az Egyesült Államokkal. Arra nem tért ki a sajtó előtt tett nyilatkozatában, hogy az az amerikai igazságszolgáltatás sem adta gesztus jelét a 13 éve bebörtönzött kubai ötök esetében. Sőt, most megszületett az új bírói döntés a börtönbüntetését kitöltő René González ügyében.