A Kremlnek bejön a magyar különút
A diplomáciát kemény érdekérvényesítésnek tekinti, s Szergej Lavrov e szellemben képviseli a nemzetközi porondra öntudatosan visszatért Oroszország külpolitikáját. Lojális Vlagyimir Putyinhoz, nem véletlen, hogy Oroszország addigi New York-i ENSZ-nagykövetét 2004-ben akkor nevezték ki az orosz külügy élére, mielőtt Putyin megkezdte második elnöki mandátumát. Az apai ágon örmény származású, 63 éves Lavrov személyében a nemzetközi diplomácia egyik nehézsúlyú szereplője jön Budapestre. A Martonyi János 2011. februári moszkvai vizitjét viszonzó látogatás azért is érdekes, mert utoljára orosz külügyminiszter, még Igor Ivanov 2003 júliusában járt a Bem rakparton.
Martonyi és Lavrov régóta ismeri egymást, viszonyukat – mint hallani – a kölcsönös nagyrabecsülés jellemzi. A két ország kapcsolatait magyar részről korrektnek és pragmatikusnak tartják, függetlenül attól, hogy Moszkva és Budapest egy sor kérdést, például a NATO rakétavédelmi terveit vagy a két éve tomboló szíriai polgárháborút gyökeresen másként ítél meg. Külügyi források szerint a Moszkva tér átnevezése nem hagyott maradandó nyomokat, bár a döntésre Oroszországban sokan felfigyeltek. A magyar fél azt hangoztatja: nem oroszellenes lépésről van szó, Moszkva kap majd méltó közterületi elnevezést. A gesztusok részét képezi, hogy a Városligetben Lev Tolsztoj nevét viseli egy sétány, ahol szobrot is állítanak a Háború és béke szerzőjének.
– Lavrov budapesti látogatása politikai jelzés, azt mutatja, hogy Moszkva figyelmet fordít Magyarországra – mondta lapunknak Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő. A történész szerint a „köztes Európából" Lengyelország mellett Magyarország foglalkoztatja legjobban a Kremlt. Elsősorban gazdasági okokból: a stratégiai ágazatok, így az energetikai szektor iránt érdeklődő oroszok szívesen részt vennének a paksi atomerőmű felújításában és bővítésében. A beruházás jól jönne az ismét komoly problémákkal küszködő orosz gazdaságnak. Míg 2000–2008 között, az aranykorszakban a G8-csoport tagja évente 7-8 százalékos gazdasági növekedést produkált, addig 2013 első negyedévében már alig egy százalékkal bővült csak a GDP – mutatott rá Sz. Bíró. Ráadásul a növekedés lassulása több mint egy éve tart. S miután a teljes orosz külső adósságállomány már jócskán túllépte az 530 milliárd dolláros valutatartalékot, ezért erősen kétséges, hogy a Kreml magyar államkötvény-vásárlásokra adná a fejét.
Sz. Bíró szerint a második Orbán-kormány 2010 nyara óta folyamatosan arra törekszik, hogy Oroszország megbízható partnereként mutatkozzon. Így is jelezni akarja: szakított az ellenzékben tett, gyakran élesen oroszellenes kijelentésekkel. Külügyi források szerint Moszkvában elismerést vált ki, hogy a NATO és EU-tag Magyarország – nemzeti érdekeire hivatkozva – kész konfrontálódni Brüsszellel, nem simul bele a nyugati frazeológiába. És tetszik az is, hogy magyar részről nem teszik szóvá az orosz demokráciadeficitet. Igaz, az éles humoráról ismert Lavrovról lepattannak az emberi jogok érvényesülését számon kérő kritikák.
Bár az orosz földgázszállításokat, s főleg az árakat rendező új szerződés 2015-től esedékes, ám ezt az elnöki hatáskörbe vont kérdést valószínűleg nem Lavrov látogatása fogja megoldani. Sz. Bíró szerint egyelőre a hatékony alkuhoz szükséges magyar aduk sem látszanak, miután az Orbán-kormány jelentős felárral visszavásárolta a Mol-részvényeket.
Az oroszokat viszont érdekelheti, hogy a Libanonban jelentős diplomáciai erőket összpontosító, a szír ellenzéket elismerő, azzal jó viszonyt ápoló magyar külügyi vezetés miként látja a szíriai helyzetet. Egyértelmű, hogy Moszkva a végsőkig fog ragaszkodni a damaszkuszi rezsimhez, s nemcsak azért, mert félti a fegyverszállításokat, az orosz haditengerészet által stratégiai bázisként használt tartuszi kikötőt. – Az oroszok a nyugati hatalmaknál jóval reálisabban tekintenek az Asszad-rendszer bukását követő és az egész közel-keleti térségre kiható káoszra – fogalmaztak külügyi források.
Miközben Oroszország sértve érzi magát, hogy az Európai Uniótól még mindig nem kapta meg a vízummentességet, a Kreml árgus szemekkel figyeli, hogyan próbál az EU pozíciókat szerezni a „közelkülföldön", az egykori szovjet tagköztársaságokban. Ugyan hallani éles pengeváltásokat Moszkva és Berlin között, a két országot változatlanul különleges kapcsolat fűzi össze. Moszkvából szorosan nyomon követik Németország, a német vállalatok mozgását Közép-Európában, így Magyarországon is.
