Lattmann Tamás csütörtökön a Magyar Külügyi Intézetben utalt arra, hogy bár a politikai konszenzus üdvözlendő dolog, gyakran olyan szóösszetételeket eredményez, amelyek szinte bármilyen  értelmezést megengednek. A nemzetközi jogász kifejtette, a határozat az eszközök közül csak a katonai megszállást zárja ki, de még ennek a pontos definícióján is lehet vitatkozni (például egy lezuhant pilótát kimentő alakulat már nem férne bele egy szűken vett értelmezési keretbe). Kiemelte, szerencsétlen, hogy a civilek védelmét célként kitűző határozat nem definiálja pontosan, mi a különbség a civil és a lázadó között.

Törő Csaba nemzetközi jogász elmondta, a határozat a civilek védelmét, légtérzárlatot, a fegyverembargó kikényszerítését írja elő a tagországoknak. Mint kifejtette, a határozatban nincs megnevezve politikai cél, a dokumentum taktikai célja az erőszak beszüntetése és a politikai rendezés megkezdése. Lapunk kérdésre, miszerint a fegyverembargó ellenére úgy tűnik, hogy egyes szövetséges erők hajlandónak mutatkoznak a lázadók felfegyverzésére, Törő Csaba úgy vélekedett, a fegyverembargót nem lehet megkerülni. Értelmezése szerint a szövetségesek maximum tanácsadókat, kiképzőket küldhetnek Líbiába. Lattmann Tamás szerint azonban a fegyverembargó eleve nem jó megoldás, ugyanis általában pont azt a rezsimet segíti, amely ellen felhúzzák.