Marokkó: választások közönnyel kísérve
- Nem fogok elmenni szavazni és ezt emelt fővel vállalom – mondja Aisa, a vidéken élő marokkói háziasszony, aki egyáltalán nincs egyedül ezzel a véleményével. – A pártok harminc éve ugyanazokat az embereket indítjáka választásokon, az lenne a legkevesebb, hogy legalább lecserélik a jelölteket, nem? – mondja egy, a fővárosban élő zöldségárus is az AFP tudósítójának.
Pénteken, kilenc hónappal az arab tavasz hatására Marokkóban is fellobbanó utcai megmozdulások után előrehozott választásokat tart az ország. A választások három fő esélyese a jelenlegi kormánypárt, az Isztiklal vezette laza baloldali szövetség; a G8-aknak is hívott, nyolc pártot tömörítő Demokratikus Koalíció, illetve a mérsékelt iszlamista Igazság és Fejlődés Pártja (PJD).
Szakértők szerint a politikai térkép nem változik jelentős mértékben, mivel az év eleji felkelések után nem jött létre a tüntetők követeléseit összefogó párt. Véleményük szerint a választási részvétel is rendkívül alacsony lesz. A 21 millió, szavazóképes marokkóiból egyébként is csak 13,6 millióan járulhatnak az urnákhoz, ennyien szerepelnek ugyanis a szavazás lebonyolításához szükséges, hivatalos listákon, írja a BBC.
Nem számítanak sok szavazóra
– Még ha a részvétel eléri is az ötven százalékot – ami kevéssé valószínű, hiszen a 2007-es választásokon is csak 37 százalékos volt az arány –, kevesebb, mint a marokkóiak egyharmada fog szavazni – mondja Lahcen Achy, marokkói közgazdász egy francia lapnak adott interjújában. – A marokkóiak nagy része ugyanis szkeptikus, mert mint mondják: úgyis hiába szavaznak, nem változik semmi – állítja Mohamed Darig, a Casablancai Egyetem politológusa is. - A választások időpontja egybeesik a téli időjárás kezdetével, ami a vidéki, és különösen a hegyvidéki régiókban szintén visszavetheti a részvételi arányt.
Marokkó, mint annyi minden másban, ebben is kakukktojás az észak-afrikai országok közt. Miközben Tunéziában vagy Egyiptomban az arab tavasz elsöpörte a fennálló rezsimeket, az észak-afrikai királyságban csak jóval szerényebb eredményeket hozott. Bár az év elején több hatalmas, a Facebookon és Twitteren szervezett tömegtüntetést is tartottak, az országot vezető VI. Mohamed király egy jól sikerült huszárvágással elébe ment a főleg fiatalok által támogatott demonstrációknak. Bejelentette, hogy egyetért a tüntetők által követelt új alkotmány, a nagyobb politikai részvétel és szabadság iránti követelésekkel. Hajlandó előrehozott választásokat, és ami még ennél is fontosabb, alkotmányreformot végrehajtani. Ezt a döntést később népszavazással is megerősítették, júliusra pedig már el is készült a megreformált alaptörvény. Ebben a király, bár továbbra is vétójoga van védelmi, biztonsági és vallási ügyekben, hatalma egy jelentős részéről mondott le a jövendő választásokon győztes képviselők javára. – Képes volt átalakítani a népharagot ezzel a lépéssel – mondja Darig. "Ahelyett, hogy elnyomta volna a felkeléseket, mint ahogy más országokban tették, inkább válaszolt a nép kéréseire".
Az apjához, II. Hasszán királyhoz képest egyébként is reformista VI. Mohamed uralkodása kezdete óta igyekszik szociális és gazdasági reformokat végrehajtani. Ez utóbbi területen sikereket is ért el, mivel az ország az utóbbi tíz évben folyamatos gazdasági növekedésről, infrastruktúrafejlesztésről és csökkenő munkanélküliségről számolhat be - jelentős előnyre téve szert ezzel a régió más országaival szemben. Az új alkotmány szerint a kormányfőt még mindig a király nevezi ki, de immár köteles őt a parlamenti választásokon nyertes pártból választani, minisztereinek kiválasztásába és lemondatásába pedig nincs többé beleszólása.
A királysághoz ragaszkodnak, a politikában mégsem hisznek
Az egyszerű emberek viszont nem várnak nagy változást ezektől a lépésektől. A reformista Február 20-a mozgalom, mely az év elején, még az alkotmányreform bejelentése előtt megtartott tüntetések egyik fő szervezője volt, egyenesen arra szólította fel a lakosságot, hogy bojkottálja a pénteki választásokat, csakúgy, mint a nyár eleji népszavazást. – Ugyanaz a kormány van hatalmon, és még mindig ugyanaz a belügyminiszter felelős a választások tisztaságáért, ami azt jelenti, hogy akárcsak korábban, most is manipulálhatják az eredményeket – mondta a mozgalom egyik vezetője, Ouidade Melhaf a Deutsche Welle rádióállomásnak. Melhaf szerint nagyobb demokráciára és valódi alkotmányos monarchiára lenne szükség. A monarchia eltörlését ugyanis szinte senki, még az ő radikális mozgalmuk sem kívánja.
Bárki is nyer, sok lesz a dolga
A nyolcak koalíciója inkább az egyenlőség megteremtésére helyezte a hangsúlyt. Kampányában a nők és férfiak, vidék és város, gazdag és szegény közti különbségek eltörlését és a kiközösítés minden formájának kiküszöbölését hirdeti. Emellett a születések számának növekedését, évente 200 ezer új munkahely megteremtését, az infláció és az államháztartási hiány 3 százalék alatt tartását, illetve a fiatal pályakezdők támogatását és az iskolások számának emelését ígérik.
Az Isztiklal, a baloldali tömörülés kevesebb ígérettel, de nagyobb volumenű fejlesztésekkel próbálkozik: programjukban egy új szociális karta megalkotását; jelentős, a kisvállalkozókra építő gazdasági fejlődést; öt éven belül pedig 750 ezer új munkahely megteremtését ígérik a gazdaság húzóágazataiban. megadóztatnák a magas fizetéseket, de a külkapcsolatok fejlődését és az ország erőforrásainak megóvását is ígérik.
A PJD a választási kampányát a korrupció elleni harcra, a jó kormányzásra és a gazdasági növekedés nyolc százalékra való feltornázására építi. Ígéretet tettek arra is, hogy Marokkót a kilencven legdinamikusabban fejlődő állam közé sorolják, az írástudatlanságot 2015-re húsz, 2020-ra pedig tíz százalékra szorítják le, a minimálbért és a nyugdíjakat pedig megemelik.
A szociális reformokra - bármelyik párt nyer is - nagy szükség lesz. Az országban ugyanis – hiába pörög az utóbbi években a gazdaság – még mindig nagy a szegénység és az iskolázatlanság. A lakosság átlagos, iskolában töltött éveinek száma még a négy és fél évet sem éri el, az analfabetizmus pedig az évek óta tartó, javuló tendencia ellenére is 56 százalékos. Egy másik nagy hátrány a férfiak és nők közötti egyenlőtlenség és a munkanélküliség - ez utóbbi 26,2 százalék.
