A kalózipar új szakasza kezdődött a múlt héten, miután a szomáli kalózok elfoglaltak egy szaúd-arábiai tankhajót, benne kétmillió hordó, mintegy százmillió dollárt érő kőolajjal. Állítólag 25 millió dollárt kérnek a hajó visszaadása fejében: a tétek igencsak megnövekedtek. Minél nagyobb és veszélyesebb a kalózok zsákmánya, annál kisebb az esély, hogy katonai eszközökkel meg lehetne oldani egy ilyen ügyet, ha már megtörtént: senki sem kockáztatja, hogy egy rajtaütés miatt kétmillió hordó kőolaj esetleg a tengerbe ömöljön.

A növekvő váltságdíjak gyors fejlődést hoztak a koldusszegény halászfalvaknak: most virágzik az üzlet, egyre-másra épülnek a szállodák, jönnek az üzletemberek, a beruházók - a kalózkapitányok készpénzzel fizetnek, írta helyszíni életképében a Reuters hírügynökség vasárnap.

- Vannak kalózok, akik soha nem fognak fegyvert a kezükbe, és nem mennek ki a vízre, de vannak hajóik, amelyekkel nagyon sok pénzt keresnek - mondta a hírügynökségnek egy bandatag Eilben, a kalózok legnagyobb hadiszállásán.

Néhány évvel ezelőtt hajózási szakértők ötre becsülték a szomáliai kalózbandák számát, kevesebb mint száz fegyveressel. Most úgy vélik, több mint 1200-an lehetnek. Néhány éve csak partközelben vadásztak, de most már több mint 200 mérföldre is kimerészkednek a nyílt tengerre. Fokozatosan vérszemet kaptak, miután a nyugati katonai elemzők sokáig csak alkalmi kellemetlenségnek, afféle egzotikus bűnügyi hírnek vélték egy-egy kereskedelmi hajó elrablását a szomáli vizeken. A fenyegető iparággá fejlődött kalózkodással szemben most már csak a megelőzés lehetne hatásos: ha elpusztítanák a kalózbázisokat, illetve ha a kereskedelmi hajókat hadihajók kísérnék a térségben, amivel az indiai hadiflotta kísérletezett a héten. Új Delhiben szerdán bejelentették: egy indiai hadihajó kilőtt egy szomáli kalózhajót az Adeni öbölben. A parti támadás azonban politikailag kivihetetlennek tűnik, az állandó tengeri kíséretre pedig a nyugati hadiflották nincsenek felkészülve, sem eszközökkel, sem költségvetéssel, és a finanszírozást a szállítmányozó magánvállalatok sem bírnák állni.

Egyes elemzők szerint a kalózkodás a jemeni bűnszövetkezetekkel együttműködésben folytatott emberkereskedelemből fejlődött ki, mások szerint a mostani kalózcsapatok eredetileg a halászfalvak öntevékeny parti őrségei voltak, és azokból az összecsapásokból szerezték első harci tapasztalataikat, amelyeket a szomáliai parti vizeken illegálisan tonhalra vadászó európai halászhajókkal, meg a partjaikon mérgező hulladékot lerakó, szintén nyugati szállítmányozókkal vívtak.

Mára a kalózkodás lett a fő iparág, ez - kenyai illetékesek szerint - csak az idén eddig több mint 150 millió dollár bevételt hozott a kalózkapitányoknak. A gazdaságilag ellehetetlenült, szakadatlan polgárháborúk és rendszeres éhínség sújtotta Szomáliában, ahol az átlagos napi jövedelem körülbelül egy dollárnak felel meg, a kalózkodás szinte az egyetlen működő gazdasági tevékenység, az egyetlen "jövőkép" a fiatalok számára. A "megélhetési kalózok" sorait, a jobb jövedelem végett, a polgárháborús hadurak és politikusok volt testőrei és szabadcsapatai is duzzasztják - ők katonai ismeretekkel és a Szomália déli részéről lassan észak felé nyomuló iszlámista lázadókhoz fűződő kapcsolati tőkével is erősítik a kalózvállalkozást, mondják egyes elemzők. A maguk részéről a lázadók ezt tagadják, sőt, megesküdtek, hogy meg fogják támadni a szaúdi tankhajót fogságban tartó kalózokat, amiért "iszlám" hajót támadtak meg.

Oroszország felajánlotta a kalózok parti bázisainak lerohanását, de a NATO szerint az afrikai országokra kell hagyni a kezdeményezést, írta a Reuters. Így aztán a kalózbázisok lakosságát szemlátomást nem tölti el félelem.

- Tudom, hogy a kalózkodás nem helyes, de ha nem lenne, éhen halnánk - mondta egy négygyerekes családanya a hírügynökségnek Eilben. Ő maga csészénként 3 dollárnak megfelelő összegért teát hord a kalózoknak hitelbe, akik később egy összegben fizetnek, amikor megjön egy-egy váltságdíj. Az arrafelé népszerű, bagószerűen rágcsálni való növény, a kat kilója 65 dollárba kerül, mert nagy a kereslet - máshol csak 20 dollárért lehet eladni. Eil a félautonóm Puntföldön van, amelynek fő kikötője Bosasso, de a szaúdi tanhajót nem ott, hanem egy délebbre lévő kalózkikötőben, Haradheereben őrzik, írta a Reuters.

A felvirágzott kalózkodás miatt drámaian visszaeshet a hajóforgalom a Szuezi-csatornán, mert a szállítmányozó vállalatok igyekeznek elkerülni ezt a vízi utat a már az Indiai-óceánon is tevékenykedő szomáli kalózoktól tartva.

A Szuezi-csatorna Egyiptom nagyságra harmadik devizaforrása az idegenforgalom és a külföldön dolgozó egyiptomiak hazautálásai után. A csatornából a bevétel tavaly rekord összeg, 5,2 milliárd dollár volt.

Más oldalról Afrika megkerülése kapóra jöhet a hajózási vállalatoknak most, amikor a gazdasági világválság megtizedeli a keresletet. A jóval hosszabb menetidő ugyanis megdrágítja a szállítást, és javítja a foglaltságot, vagyis a kapacitáskihasználást - ennek még a hajógyárak is hasznát láthatják világszerte, kevesebb lemondott megrendelés formájában.

Az eili elöljáróság vezetője, Abdikadír Juszuf Ou Musze elmondta, hogy a település 1927 óta lakott hely, de mindig csak szegény halászok éltek ott. Idén azonban minden megváltozott. - Most már van itt minden, ami egy civilizált helységtől elvárható, mert idejöttek a gazdag kalózok - magyarázta a Reutersnek.