A meghallgatás lényege az volt, hogy a különböző uniós intézmények, az Alapjogi Ügynökségtől kezdve az Európai Bizottságon át, és az EU-n kívüli intézmények, mint az Európa Tanács hogyan tudnak hozzájárulni a jogállamiság megerősítéséhez. (Az EP egy tavaly decemberi határozata is az alapjogok érvényesülésének biztosítására szólította fel az intézményeket is és a tagállamokat.)

A meghallgatáson alig esett szó Magyarországról. (Morvai Krisztina jobbikos EP-képviselő hiányolta, hogy a különböző felszólalásokban az „őshonos” nemzeti kisebbségek védelméről sosincs szó, pedig a szexuális kisebbségek, a romák védelme, és az antiszemitizmus mindig téma. Nils Muiznieks, az Európa Tanács emberi jogi biztosa erre úgy válaszolt, ugyanazok verik a Morvai által hivatkozott Szerbiában a magyar kisebbség tagjait, akik nagy valószínűséggel megvernék a melegeket, vagy a romákat is, ezért nem lehet ilyen különbségtételt tenni.) Az is világossá vált, hogy az Európai Bizottság továbbra sem iparkodik megjelentetni azt a közleményét, amely számba veszi a kötelezettségszegési eljárások és a szavazatmegvonással járó hetes cikkely közti eszközöket a jogsértések orvoslására, melyre pedig utalt José Manuel Barroso EB-elnök az unió állapotáról szóló idei beszédében. Göncz Kinga, szocialista EP-képviselő azt firtatta, vajon milyen eszközöket lehetne bevetni, ha valahol szisztematikus, rendszerszerű problémák merülnek fel (nem említette Magyarországot, de a nyári EP-határozat pont azt állapítja meg, hogy Magyarországon rendszerszerű gondok vannak), ám érdemi választ nem kapott felvetésére. 

A meghallgatáson felszólalt Thorbjorn Jagland, az Európa Tanács főtitkára, aki amellett, hogy felsorolta, az ET milyen eszközökkel rendelkezik a jogállamiság megerősítésére, óva intett attól, hogy az EU párhuzamos intézményeket, eszközöket hozzon létre, amelyek szerinte aláássák mindkét rendszer hitelét, és zavart okoznak.