A jobboldal nem ijed meg Hollande-tól
A 75 tagszervezetet számláló Európai Néppárt (EPP) háromévente tart tisztújító és programalkotó gyűlést. Az idei találkozó azért is fontos, mert ezen határozzák meg, hogy a 2014-es választásokra milyen „profilú” jelöltet indítanak az Európai Bizottság elnöki székéért. A jelöltön kívül arra is kíváncsiak voltunk, mennyiben „ijesztett rá” a konzervatívokra, hogy Franciaországban a szocialista Francois Hollande nyerte az államfőválasztást.
– Nem látom a baloldal felemelkedését. Hollande sok álláspontján változtatott megválasztása után. Most támogatja a fiskális paktum elfogadását, ami ellen harcolt a kampány során. Fontos költségvetési megszorításokat jelentett be. Visszatért a valóságba. És a valóság azt mutatja, az EPP-nek van igaza: a gazdasági növekedés csak egészséges államháztartás mellett lehetséges – válaszolta írásban kérdésünkre Othmar Karas, az Osztrák Néppárt tagja, az Európai Parlament alelnöke. Manfred Weber, a német CSU politikusa elismerte, hogy Hollande megválasztása kihívás a pártcsalád számára. Lapunk megkeresésére kifejtette viszont, hogy a francia szocialista államfő a német kancellárral, Angela Merkellel egyfajta uniós szintű nagykoalíciót alkot, és együtt kell megoldásokat találniuk. Weber szerint az Európai Parlamentben ülő szocialisták ezért nem tetszeleghetnek tovább az ellenzék szerepében. Frank Engel luxemburgi keresztényszociális politikus szerint egyszerűen a politikai váltógazdaság szabályai léptek működésbe, ennek volt köszönhető Hollande sikere.
A felelősség visszatérő elem a néppárti politikusok nyelvhasználatában, bár abban eltér a véleményük, ki okolható a válságért. Elmar Brok befolyásos német CDU-s politikus úgy véli, a pozitív fejlemények (a néppárti politikusok által vezetett) Írországban, Portugáliában, Spanyolországban, Görögországban és Olaszországban azt mutatják, hogy az EPP nyújt egyedül hiteles és realista kiutat a gazdasági-szociális visszaesésből. Brok válaszában utalt arra is, a baloldal szerinte csak mesterséges és átmeneti gyógyírt tud nyújtani. Ezt rója fel Karas is a baloldalnak: szerinte a szociális rendszerek reformja elkerülhetetlen. Az uniónak olyan politikai erőre van szüksége, amely felelősséget vállal a nehéz reformokért, és nem csak több pénzt költ. Brok szerint a válságért nemcsak a pénzügyi szektor, hanem a szocialista kormányok is felelősek, Magyarországot említve példaként. Engel ennél visszafogottabban fogalmazva elismeri: minden politikai szereplőt rabul ejtett az üzleti világ csapdája, amely meggyőzte a kormányokat, hogy az állam vonuljon vissza, legyen minimális a szabályozás. – Ez hiba volt, amit az egész politikai spektrum felismert. Mindenki a harmadik utat keresi – véli Engel.
Konkrét intézkedéseket, javaslatokat azonban nem nagyon fogalmaztak meg a néppárti politikusok. Engel szerint – aki egyébként nem támogatja a tagállamok költségvetési hiányát nagyjából alkotmányellenesnek ítélő fiskális paktumot – az EU költségvetését kéne növelni, hogy be lehessen fektetni hosszabb távú projektekbe, és lehetőség legyen bizonyos szintű újraelosztásra. Minden válaszadónk kitért a pénzügyi szektor szabályozásának fontosságára, a versenyképesség növelésére, a strukturális reformok elkerülhetetlenségére, a szorosabb integrációra. – A világ megváltozott, Európának is változnia kell – mondja Weber.
A Néppártnak találnia kell egy arcot is, aki mindezt hitelesen képviselni tudja. A lisszaboni szerződés szerint továbbra is a tagállamok jelölik az Európai Bizottság elnökét, de a győztes pártszövetségből, amelynek meg kell neveznie jelöltjét. Egyáltalán nem mindegy, hogy az EU jogszabály-kezdeményező intézménye milyen politikai színezetű vezetőt kap. A néppárti jelölési folyamat most Bukarestben kezdődik. Brok szerint a jelölt olyan, kormányzásban jártas politikus lehet, aki elkötelezett európaiként a pénzügyi, gazdasági és szociális válság elleni küzdelem élére áll. Weber szerint is tapasztalt politikus kell, aki ismeri Európát és vezetni is akarja. A vezetés fontosságát – a tagállamokkal szembeni hatékonyabb fellépést – emelte ki Engel is, aki szerint erős európai és föderalista hátterű emberre van szükség. Találgatások szintjén egyelőre csak Donald Tusk lengyel kormányfő neve merült fel, a pártcsalád egyelőre inkább a „profilban” szeretne megegyezni.
