„A szélsőjobboldal előretörése aggasztó, de nem szabad pánikba esni” – véli Michael Burleigh, a University College London professzora, a náci Németország történetének szakértője a Guardian című brit napilap által készített összeállításban. Burleigh szerint erős túlzás a jelenlegi európai viszonyokat a harmincas évekkel párhuzamba állítani. Sokan azt gondolják, hogy hetven éve a szélsőséges pártok és mozgalmak megerősödésének hátterében a harmincas évek gazdasági világválsága állt. Ez azonban téves feltételezés, hiszen az olasz fasiszták már a világválság kirobbanása előtt hatalomra kerültek, Németországban a válság miatt utcára kerültek pedig sokkal inkább a kommunistákat támogatták, mintsem a nácikat.

Jobbik- és Magyar Gárda-szimpatizánsok tüntetése a vámosszabadi magyar-szlovák átkelőhöz vezető úton

Burleigh különbséget tesz a nyugati és a kelet-európai radikálisok között. Az EP-választásokon két mandátumot szerző Brit Nemzeti Párt (BNP) veszélyes ugyan, de egyelőre nem élvez elég nagy támogatottságot ahhoz, hogy félni kellene tőle. Az idegengyűlölő és rasszista BNP megerősödését a politikai elitből való kiábrándulás magyarázza. Még az sem kizárt, hogy a jobboldali radikálisok a parlamentbe jutva mérsékeltebb retorikával állnak majd elő – ahogyan ez korábban a kommunista radikálisokból eurokommunistává szelídült pártok esetében történt.

Kelet-Európában és a Baltikumban azonban aggasztóbb a helyzet – véli Burleigh. A gyenge demokratikus intézményekkel rendelkező és a gazdasági válság által leginkább sújtott országokban ugyanis elképezhető, hogy a választók szélsőséges erőket juttassanak hatalomra.

Hasonló szellemben érvel Kathlees Burk, a University College London professzora és David Stevenson, a London School of Economics történésze is. A Brit Nemzeti Párt a csalódott és dühös választók szavazatainak köszönhetően megerősödött, de semmi esélye a kormányra kerülésre. Kelet-Európában azonban más a helyzet. Burk elsősorban a Nagy-Románia Párt harsány jobboldali politikáját és a magyarországi romaellenességet tartja különösen veszélyesnek. Stevenson Magyarország mellett a balti államok viszonyait tartja a leginkább aggasztónak.

Richard Overy exeteri történész szerint a bevándorlás- és muszlimellenes európai pártok előretörése ijesztő mértékű, ám nem a fasizmus újjáéledését jelenti. Az olasz fasiszták ugyanis átfogó gazdasági, társadalmi és politikai programmal álltak elő. A mai radikális jobboldali pártok többsége viszont csak a bevándorlással kapcsolatos félelmeket lovagolja meg, és nem akarja fenekestül felfogatni a politikai intézményrendszert, nem akar autoritárius diktatúrát bevezetni a demokrácia helyett.

Joanna Bourke arra hívja fel a figyelmet, hogy a radikális jobboldal ellen további megerősödéséhez vezethet, ha a szélsőségesek a mártír szerepében tetszeleghetnek. „A radikálisokkal szembeni kemény fellépés és elnyomás csak egyesíti és tovább radikalizálja őket.” A betiltás helyett ezért helyesebb, ha inkább nevetség tárgyává tesszük a szélsőségeseket - véli a londoni Birkbeck College történésze.

„Messze még a gazdasági válság vége, és a legnehezebb időszak még előttünk áll" - figyelmeztet David Kynaston, a Kingston Universtiy kutatója. Kynaston emlékeztet rá, hogy a nagy gazdasági válság 1929-ben robbant ki, Hitler viszont csak 1934-ben került hatalomra. Ha a mostani válság kezdetét 2008-ra tesszük, akkor elvileg még bármi előfordulhat, ha nem sikerül a megfékezni a globális recessziót. Kynaston szerint különösen aggasztó a demagógia térnyerése: a közhangulat sohasem volt annyira vevő a leegyszerűsítő üzenetekre, mint manapság. Ebben a nagy pártok is felelősek, hiszen ők is előszeretettel alkalmazzák a népboldogítás olcsó populizmusát: a baloldal szent tehénként kezeli a jóléti kiadásokat, a jobboldal pedig egyáltalán nem áll elő programjavaslattal.

Norman Davies is túlzónak tartja a mai helyzetet a harmincas évekkel párhuzamba állító véleményeket. Hetven éve a radikálisok a háborús pusztítás, a tengelyhatalmakat megalázó békeszerződések és a nagy gazdasági válság együttes hatása miatt erősödhettek meg. A mai viszonyok között ez azonban igen valószínűtlen. Ami pedig az Európai Parlamentet illeti, nem kell túlzottan aggódni a szélsőjobboldali pártok frakciójától sem - jegyzi meg az oxfordi Wolfson College professzora. Nem sok esély van rá, hogy a szélsőséges nacionalisták képesek lesznek tartós együttműködést kialakítani.

Megkérdezték Eric Hobsbawm tekintélyes marxista történészt is, akinek számos könyve - így A szélsőséges kora, valamint  A rövid 20. század története című mű  - magyarul is megjelent.  Szerinte kétségtelen, hogy az európai parlamenti választások jelentős jobbratolódást mutatnak, de az igazán érdekes kérdés az, hogy mi lesz ezek után a baloldallal. A harmincas évek elején is Európa-szerte visszaesett a baloldali pártok támogatottsága, de néhány év múlva a szocialista és szociáldemokrata erők népszerűsége ismét nőni kezdett. Ennek a hátterében elsősorban a munkásosztály bizalmának visszanyerése állt. Mára azonban megszűnt a hagyományos munkásosztály, így a baloldal csak akkor erősödhet meg újra, ha hiteles programmal új rétegeket sikerül megszólítania.

Forrás: globusz.net