A német nyelvterületen a konzervatív, jobbközép pártok helyett sokszor a jobboldali radikális, illetve a szélsőjobboldali szervezetekre alkalmazott "die Rechte" kifejezést használva a szerzők a cikk alcímében e pártok sorában "különleges esetnek" minősítik a Jobbikot, mert "a többi mérsékeltebben lép fel".

A Magyar Gárda tagjai fekete egyenruhájukban "sötét idők" emlékeit idézik fel, mintha egyenesen az 1940-es évekből masíroznának be a mai Magyarországra - áll a bevezetőben. A gárda a választások első fordulójában csaknem 17 százalékot szerző Jobbik - időközben hivatalosan betiltott - "paramilitáris szárnya", tagjai "a szélsőjobboldal európai megerősödésének szinonímájává váltak" - írta.

"A nagyságrendet tekintve a Jobbik bizonyosan egyedülálló" - mondta Dieter Segert politológus a lapnak. De - tette hozzá - más pártok is folytattak már hasonló politikát, például a Lengyel Családok Ligája. 1989 után Kelet-Európában az emberek azt remélték, hogy a rendszerváltás jólétet is hoz. A remény frusztrációvá változott, és erre építenek a szélsőjobboldaliak és a jobboldali populisták. Az ilyen pártok léte mégsem kelet-európai jellegzetesség - vélte Segert.

A cikkben szintén megszólaltatott Kurt Luther brit pártkutató szerint a gazdasági válság hátszelet ad ezeknek a pártoknak, sikerük azonban más tényezőktől is függ, mint például a választási rendszer és a vezetők képességei.

Luther megpróbál határvonalat húzni a jobboldali populista és a szélsőjobb pártok között, szélsőjobboldalinak nevezve azokat, amelyek "megkérdőjelezik a liberális demokráciát és az embereknek - leginkább rasszista szempontok alapján - különböző értéket tulajdonítanak". A szélsőjobboldali pártok "klasszikus példáiként" említi a Brit Nemzeti Pártot (BNP), a Német Nemzeti-demokrata Pártot (NPD) és a Jobbikot. A BNP-nek nem sokkal ezelőttig csak fehérek lehettek tagjai, a Jobbik "romák és zsidók ellen uszít, és nyíltan fellép Nagy-Magyarország mellett".

A cikk felidézi, hogy Andreas Mölzer, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) európai parlamenti képviselője többször is megpróbálta összefogni az EP-ben az említett pártcsalád tagjait. A Jobbikkal azonban "inkább nehéz" az együttműködés - mondta Mölzer a lapnak - , s ennek az oka "a dolgok, amelyeket a Jobbiknak tulajdonítanak, antiszemitizmus és cigányellenesség". Mölzer hozzáteszi, hogy mielőtt végleges ítéletet alkotna, "szeretné saját maga megvizsgálni, mi igaz ezekből a vádakból", és "nem baloldali és fősodorbeli sajtóorgánumok ítéletére hagyatkozni".

A jobboldali populista pártok tipikus példájaként említi a Die Presse a Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök pártjával szövetséges Lega Nordot. A Lega Nord kikel a bevándorlók és a muszlimok ellen, de nincs érintkezési pontja a fasiszta eszmékkel. Geert Wilders holland Szabadságpártja (PvV) szintén a jobboldali populisták "kedvenc ellenségképéből" húz hasznot, a muzulmán bevándorlókból, és nincs köze a fasizmushoz.

Luther szerint nem létezik egyszerű recept a "jobbszél" pártjainak kezelésére. Ha például a hagyományos pártok elhanyagolják a bevándorlás témakörét, azt ezáltal a radikális jobboldaliaknak engedik át. És ha - már túl későn - bekapcsolódnak a vitába, akkor legitimálják utóbbiak politikáját - vélte a politológus.