Még mindig tartogat új borzalmakat a második világháború. Antony Beevor brit történész nemrég megjelent könyvében (A második világháború) arról is beszámol, hogy egyes japán fogolytáborokban elfogyasztották az ellenséges katonákat. Nem elszigetelt esetekről van szó, ez a katonai stratégia része volt: a foglyok egy részét azért tartották életben, hogy aztán megegyék őket. A katonából lett történész a spanyol El Paísnak azt nyilatkozta, hogy a szövetségesek – az amerikai és az ausztrál hadsereg vezetői – tudtak erről, de úgy döntöttek, inkább eltussolják az ügyeket, és megkímélik az áldozatok családtagjait a borzalmas valóságtól. Ezért nem szerepelt a kannibalizmus a vádpontok között az 1946-os tokiói háborús bűnösök elleni perben.

Beevor más újdonságokkal is szolgál a könyvben: szerinte például a második világháború nem Lengyelország inváziójával kezdődött, 1939 szeptemberében, hanem egy hónappal korábban, Mandzsúriában, amikor a Vörös Hadsereg Zsukov marsall vezetésével komoly győzelmet aratott a japánok felett. Tokió emiatt tett le
arról, hogy később egy második frontot nyisson Szibériában, ha ez megtörtént volna, az európai hadszíntéren is másképp alakultak volna a dolgok.

A hadban álló felek természetesen minden megengedett és meg nem engedett eszközt bevetettek a másik megsemmisítésére. A német nácik például a szövetségesek olaszországi partraszállása után elárasztották Róma környékét vízzel, és moszkitókat vetettek be a szövetségesek ellen. Alig telt el egy év, és máris 55 ezer ember betegedett meg maláriában.