A washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum szerezte meg a náci Németország főideológusának, Alfred Rosenbergnek a naplóját. A kézzel és géppel írt 425 oldalas naplót a múzeum a honlapján teljes egészében hozzáférhetővé akarja tenni németül és angolul, jövőre pedig könyv formájában is kiadják. Bár Jürgen Matthäus, a múzeumban működő holokauszttanulmányi központ kutatója szerint sok újdonság nincs benne, a naplótól azt várják, hogy vet némi fényt a hitleri rezsim gondolkodására és arra is, mi vezetett a hatmillió zsidónak a halálához, akit a nácik a holokauszt alatt gyilkoltak meg.

Rosenberg naplóját hetven éven át elveszettnek hitték, mielőtt idén júniusban előkerült volna. Minden valószínűség szerint a nürnbergi per egyik ügyésze, Robert Kempner vitte magával az Egyesült Államokba azután, hogy Rosenberget háborús bűnök vádjával a 1946-ban halálra ítélték és kivégezték. Kempner még a harmincas években szökött a nácik elől az Egyesült Államokba Németországból, ahova a per miatt tért vissza. Ő derítette ki, hol van a „végső megoldás” megtervezésére tartott 1942-es wannsee-i konferencia jegyzőkönyve, és az emlékirataiban idézett is Rosenberg naplójából. Kempner 1993-ban meghalt, és bár az emlékmúzeumnak a hagyatékából több dokumentumot is sikerült megszereznie, Rosenberg naplója nem került elő. Ahogy Henry Mayer, a múzeum vezető kutatója akkor mesélte, a napló utáni vadászat egészen 1996-ra nyúlik vissza, ekkor kereste meg ugyanis az intézményt Kempner két titkára a naplóval kapcsolatban. 2012 novemberéig nem sok minden mozdult az ügyben; mígnem egy delaware-i műkereskedő forró nyomra nem vezette a hatóságokat. Kiderült, hogy a napló egy egyetemi könyvkiadó tulajdonosának, Herbert Warren Richardsonnak a tulajdonában van. Tőle a szövetségi kormány  jogi eljárás keretében vette el és adta az emlékközpontnak arra hivatkozva, hogy a naplót az amerikai erők foglalták le még azelőtt, hogy Kempner rátette volna a kezét.

Rosenberg a náci Németország fő ideológusa, az NSDAP lapjának, a Völkischer Beobachternek a főszerkesztője volt – Wagnert és Nietzschét ő szabta a nemzetiszocialista filozófiához –, de később „a keleti régió biztosaként” mindenben részt vett a deportálások megszervezésétől a műkincsek elrablásáig. Legkorábbi feljegyzései 1934-ből származnak; 1936-ban a berlini olimpia kapcsán arról írt, hogy a britek ingerülten vették tudomásul, amikor „az amerikai négerek” megszorongatták az egyik sportolójukat, öt évvel később pedig büszkén tudatja, hogy az európai történelemben először tíz nemzet képviselője vett részt egy zsidóellenes konferencián azzal a világos programmal, hogy „eltüntessék ezt a fajt Európából”. Szintén 1941-ben számolt be Rosenberg arról, hogy Sztálin parancsba adta 400 ezer volgai német Szibériába hurcolását – értsd: legyilkolását –, amire ő előállt a javaslattal, üzenjék meg, hogyha a mészárlás megtörténik, akkor Németország megbünteti a közép-európai zsidókat.

A naplóban esik szó a náci rezsimen belüli feszültségekről is. Így a Rudolf Hess 1941-es menekülése után kialakult vitáról, de arról is, hogy Rosenberg mennyire összeveszett a birodalom második emberével, Hermann Göringgel, miután Göring 1940-ben egy húzással változtatott az Einsatzstab Reichsleiter Rosenberg misszióján, és az addig a zsidó és szabadkőműves művek elpusztításával foglalkozó szervezetet a zsidó családok tulajdonában lévő műkincsek elrablásával bízta meg.