A fél kormányt leváltotta korrupció miatt Erdogan
Szerda este Isztambulban, Ankarában, Izmirben és további hét török városban ezrek tüntettek a miniszterelnök lemondását követelve. Az Isztambul ázsiai felében összegyűlt mintegy ötezer tüntető egy része összecsapott a kivezényelt rohamrendőrökkel.
Minden egy múlt heti letartóztatássorozattal kezdődött: három kabinettag fiát fogta le a rendőrség: a belügyminiszterét, a városfejlesztési miniszterét és a környezetvédelmi miniszterét.
Ezenkívül letartóztattak több tucat magas rangú hivatalnokot, építési vállalkozókat, egy isztambuli kerületi polgármestert. Mind valamilyen módon kötődtek az Igazság és fejlődés pártjához (AKP). Ez Erdogan pártja, amely tíz éve egyértelműen uralja a török politikai szférát, vele a gazdaságot is. Az AKP-t általában úgy jellemzik, mint a politikai iszlám képviselőjét.
Erdogan korábban nyitott más politikai erők felé: felvett listáira liberálisokat, vallástalan politikusokat, sőt nem muzulmán személyiségeket is. A párt uralma alatt a gazdaság viharos fejlődést élt át, hatalmas infrastrukturális fejlesztéseket valósítottak meg. Erdogan pártja nem elégedett meg azzal, hogy a gazdaságban nagyobb szerepet adjon az anatóliai (vallásos) üzletember-rétegeknek a nyugat-törökországi régi gazdasági elit rovására. Általában akarta leváltani a török politikát az 1920-as évek óta uraló kemalista elitet. Azokat, akik a hadsereget, az igazságszolgáltatás, rendőrség, egyetemek és a média világát irányították. Ez gyakorlatilag sikerült neki, a korábban kormányzó Köztársasági Néppártot megfosztotta tekintélyétől és bázisától, sorra nyerte a választásokat.
Az, hogy Törökországban az AKP uralma alatt dúl a korrupció, nem volt titok. De erről a sajtó nem írhatott, Erdogan fenntartotta kormánya és pártja „korrupciótól tiszta” képét erőszakkal is. Két éve, amikor elkezdődött az ún. arab tavasz, úgy tűnt, hogy az általa megvalósított politika lehet a demokratikus modell a despotizmustól szabaduló közel-keleti államoknak. Ez nem így történt. Erdogan kormányzását a nyáron zajló tüntetéssorozat, a Gezi-park lázadás rázta meg. Tízezrek követelték a nagyvárosokban a távozását, miután Isztambulban be akartak építtetni egy kis zöldterületet. Ekkor kapott világnyilvánosságot, hogy a politikus mennyire önkényes és autoriter módon kormányoz, hogy mennyire elidegenítette a városi, modern rétegeket. Erdogan a Gezi-park védőit külföldi ügynököknek titulálta, és szópárbajt vívott a demokráciáról nyugati bírálóival.
A tüntetések brutális elnyomása ellen felemelte szavát a távolból egy olyan férfi, aki nagyon sok török számára alapvető tekintély. Fethullah Gülen iszlám hittudós, aki 1999 óta az USA-ban él. Gülen kiterjedt nemzetközi hálózatot irányít. A Hizmet (Szolgálat) iskolákat, egyetemeket, tanácsadó intézeteket, jótékonysági szervezeteket tart fenn. A gülenisták valóságos hálózatot alkotnak. Sok kommentátor szerint Gülen támogatta Erdogan pártjának hatalomra kerülését, s az AKP frakciójában is sok Gülen-követő van. Ahogy a rendőrségnél és az igazságszolgáltatásban is. Ők göngyölítették fel (konstruálták?) az un Ergenekon-összeesküvést. Rengeteg katonai vezető, kemalista politikus, újságíró került börtönbe a váddal, hogy meg akarta dönteni Erdogan kormányát.
A vádlottak közé keveredett egy Ahmet Sik nevű oknyomozó újságíró, aki könyvet írt a gülenizmusról az Imám hadserege címmel. Még a kötet megjelenése előtt letartóztatták, és a könyvet betiltották. Sik végül a nemzetközi nyomás hatására szabadult, a könyv is megjelent – más címmel. Erdogan nem bocsátotta meg Gülennek, hogy az a távolból bírálni merte, s feltehetően bosszúból felszámoltatta az egyetemi felvételire előkészítő iskolákat, amelyeket a Hizmet tartott fenn. Sokan vannak, akik szerint a bosszú bosszút szült, s a kormányzati korrupció elleni rendőri-ügyészi akció a Gülen-birodalom ellencsapása volt. Az ügyészek azt állítják, hogy évek óta nyomoztak.
A török politikai válság kiszámíthatatlan elemeket tartalmaz. Nem tudni, mennyire kerültek közel a nyomozók magához a miniszterelnökhöz. Ő újságíróknak nyilatkozva elejtette, hogy az ő fia is a nyomozás látókörébe került, mint egy olyan alapítvány vezetője, amely építkezett Isztambulban. Erdogan ezt koholmánynak mondta. A leváltott miniszterek egyike azonban felszólította a kormányfőt, hogy ő is távozzon a hatalomból. Sokan felvetik, vajon a kormánypártot átszövő korrupció ténye kivisz-e újabb tömegeket az utcára, ahogy az a nyáron történt? Az ellenzék nem elég erős a parlamentben. De az AKP több ismert képviselője már lemondott a párttagságról, legutóbb egy volt belügyminiszter lépett ki. Ha Erdogant gyengének látják, többen is mehetnek. A pártbeli mérsékeltek vezető személyisége Abdullah Gül államfő. Nem tudni, hogy átvenné-e az irányítást. Márciusban helyhatósági választások lesznek Törökországban. A szavazást biztosan befolyásolja a mostani botrány is.
Válságpontok Erdogan körül
1. Törökország a szíriai polgárháború külső résztvevője. Aszad rendszere nem omlott össze. A százezernyi menekült megterheli az országot, a iszlám szélsőségesek átvonulása biztonsági kockázat.
2. Megoldatlan a kurd kérdés, nem halad a kiegyezési folyamat, a szíriai kurdok autonómiája is aggasztja Ankarát.
3. Rendezetlen továbbra is a viszony Izraellel.
4. Az egyiptomi katonai hatalomátvétel csapás volt Erdogannak a politikai iszlámot támogató politikájára.
5. Nem gyorsult fel az EU-csatlakozási tárgyalás a ciprusi elnökség után sem. A vízummentességhez közelebb kerültek, de ehhez alá kellett előlegként írni a toloncegyezményt.
6. Lelassult a gazdasági növekedés, esik a tőzsde és a török líra árfolyama.
