A politikusok nem értik, miért kell egy elnököt felelősségre vonni

Egymás után hullanak ki a csontvázak a francia politika évtizedekre eltemetett szekrényeiből: vádlottak padján egy volt miniszterelnök (Dominique Villepin), egy volt belügyminiszter (Charles Pasqua) és most elérte az igazságszolgáltatás a legmagasabb polcot is Jacques Chirac volt elnök személyében.

A párizsi főpolgármesteri éveire visszamenő ügy egyébként nem tűnik túl súlyosnak - melyik politikus nem alkalmaz az adófizetők pénzéből valójában nem köz-, hanem politikai munkát végző alkalmazottakat? - az ügynek az ad súlyt, hogy Chirac kétségkívül nem volt akárki.

Jacques Chirac
Jacques Chirac

Jacques Chirac 2007-es visszavonulása óta a bölcs, nyugdíjas éveit békében töltő államférfi szerepét alakította, jótékonysági egyesületeket hozott létre, fontos, humanitárius ügyekben hallatta hangját, egyszóval élte a nyugdíjas államfők megszokott életét. A most szóban forgó ügyet már többször el akarta temetni a francia ügyészség: a rossz nyelvek szerint egy "meg nem támadási szerződés" van érvényben Chirac és utódja Nicolas Sarkozy között.

Kétségtelen tény, a korábban viharos kapcsolatuk megbékült, Chirac még az őt tizenkét év "semmittevéssel" - nem teljesen jogtalanul - vádoló utódja kijelentéseit sem kommentálja soha.

Azonban egy elkötelezett vizsgálóbírónő, Xavière Simeoni, nem hagyta a dolgot annyiban, és tulajdonképpen ez adja a dolog - túl a kínos botrányon - politikai aktualitását. A kormány ugyanis éppen most dolgozott ki egy törvényjavaslatot, amely egyszerűen eltörölné a vizsgálóbíró jogintézményét, és a kormánytól Franciaországban is közvetlenül függő ügyészség kezébe adná kizárólagosan a vádemelési eljárás eldöntésének jogát. Ez ellen az érintettek természetesen tiltakoznak, azzal érvelve, hogy a hatalomnak kínos ügyek - például a mostani Chirac-affér, de ilyen a Pasqua-ügy is - valahogy mindig elsikkadnak az ügyészség kezén, tehát a reform célja valójában az igazságszolgáltatás teljes kormány alá rendelése.

Némiképp alátámasztja ezt az érvelést, hogy a mostani ügy visszhangját illetően érdekes kettősséget figyelhetünk meg. A politikai elit, többé-kevésbé egységesen Chirac érdemeivel, az államfői poszt tekintélyének, Franciaország nimbuszának védelmével érvelve "túlzónak", "nem helyénvalónak" ítéli meg a volt elnök elleni "támadást". Míg a sajtó - és vele a közvélemény, noha Chirac távozása óta igen népszerű volt - a jogegyenlőségre, a mindenkire egyaránt vonatkozó törvények elvére hivatkozva támogatja az eljárást, sőt erős kételyeket fejez ki a kormány fentebb említett, az igazságszolgáltatást érintő reformjai valós céljainak tekintetében. Az sem elfelejthető tény, hogy Chirac - ahogy a legtöbb politikus - távolról sem volt mentes pályafutása során a botrányoktól: több vizsgálat is indult már ellene, amely azonban mind csendben elhaltak.

A volt elnök egyébként vasárnap hazatért marokkói nyaralásából a párizsi lakásába - melyet egy libanoni üzletember bérel neki, mintegy "ajándék gyanánt" -, egyelőre nem kommentálta az eseményeket és héten előadókörútra indul a most megjelent életrajzának első kötetét népszerűsítendő. Ezen körút során valószínűleg múltjának kevésbé dicsőséges részleteire is választ kell adnia.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.