A brit hadsereg vétke volt a Véres Vasárnap
Harmincnyolc éve keresték hozzátartozók a választ arra, miért támadtak 1972. január 30-án az Ulsterben állomásozó brit ejtőernyős alakulat tagjai a második legnagyobb északír városban, Londonderry-ben felvonuló békés polgárjogi tüntetőkre. A Véres Vasárnapon tizenhárom fegyvertelen katolikus tüntető vesztette életét, részben menekülés közben, míg a tizennégy sérült egyike később halt bele lőtt sebeibe. A brit kormány közvetlenül a világszerte megrökönyödést keltett tragikus esemény után indította el első vizsgálatát. A tíz héttel később elkészült jelentést a hozzátartozók szerecsenmosdatásként élték meg, mert figyelmen kívül hagyta a legfontosabb bizonyítékokat és nem ítélte el a katonákat. A véres vasárnap emléke kitörölhetetlenül bevonult a brit és ír történelembe, a U2 Bloody Sunday című, 1983-as keltezésű száma, az együttes egyik politikával legátitatottabb slágere pedig a világesemények iránt kevésbé érdeklődőkkel is érzékeltette az atrocitás kiváltotta értetlenséget és megrendülést.
A Lord Saville of Newdigate, a legfelső bíróság tagjának irányítása alatt elvégzett független és átfogó vizsgálatra Tony Blair kormányfő adott megbízást még 1998-ban, elismerve a drámának az északír konfliktusra gyakorolt hatását. Ahogy ezt Gerry Adams, a nacionalista Sinn Fein párt elnöke visszaemlékezésében hangsúlyozta, 1972. január 30-a fordulópontot jelentett az északír felkelés történetében. Az Ír Köztársasági Hadsereghez erkölcsi és anyagi támogatás, fegyverek és fegyveresek egyaránt áramlottak. Kiéleződött a protestáns és katolikus közösség közötti ellentét, az összesen három évtizedig tartó viszály háromezer áldozatot követelt. A több száz szemtanú és egyéb érintett meghallgatása alapján elvégzett áttekintés 2004-re lezárult, ám a tíz kötetbe foglalt, ötezer oldalt kitevő jelentést, illetve annak hatvan oldalas összefoglalóját csak most, több mint egy hónappal a legutóbbi parlamenti választás után ismerhették meg előbb a gyászoló hozzátartozók, majd néhány órával később az újságírók, ezt követően pedig a parlamenti képviselők, valamint a bel- és külföldi közvélemény. A hozzátartozók Londonderry központjában, a Guildhall-ban, több mint egy kilométerre a tragédia színhelyétől tekinthették meg a dokumentumot. Az épület előtt tízezres tüntetés emlékezett meg a mészárlásról, az ejtőernyősök által húsz perc alatt leadott száznyolc lövéssorozat okozta veszteségekről.
A westminsteri parlamentben elhangzott beszédében a brit kormányfő végre igazságot szolgáltatott az áldozatoknak. David Cameron elmondta, hogy a katonai beavatkozás megalapozatlan parancsra történt. A demonstráció részvevői elleni agresszív fellépés „igazságtalan és igazolhatatlan" volt. Az áldozatok egyike sem viselt fegyvert, semmit nem tettek, ami miatt meg kellett volna halniuk. A sortűz előtt nem hangzott el figyelmeztetés. A katonák későbbi kihallgatásaik során, saját bőrüket mentendő elferdítették az eseményeket, túlértékelve a republikánus félkatonai erők által leadott néhány lövést. Cameron, aki az esemény idején mindössze ötéves volt, a kormány, sőt az egész ország nevében sajnálkozását fejezte ki a történtek miatt, melyekért egyben bocsánatot is kért.
A Londonderry főterén összegyűlt tömeg nagy elégtétellel fogadta a brit hadsereget elmarasztaló, a felvonulókat felmentő jelentést. Az egyperces néma tiszteletadást követően minden halálos áldozat hozzátartozója és a sérültek képviselője is lehetőséget kapott a jelentés értékelésére és érzelmei kinyilvánítására. A tudósítások nem hallgatták el, hogy a vizsgálat 198 millió fontos költségének több mint a fele, százmillió font vándorolt az ügyvédek zsebeibe.
