Bulgáriában "színes" kormány alakult
Ennek egyik oka, hogy a szélsőjobboldali Ataka párt részt vett a parlamenti szavazásban. Nemmel voksoltak, de ez esetben a részvétel volt a fontos. A szavazástól távol tartotta magát a legnagyobb bolgár párt, a középjobb GERB (Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért), amely így terjesztheti tézisét, miszerint a balkáni országot a szocialisták, a törökök és a szélsőjobb koalíciója vezeti.
A közvélemény már felkészülhetett, hogy Plamen Oresarszki közgazdász – aki eredetileg a jobboldali rendszerváltó körökhöz tartozott, majd pénzügyminiszter volt a legutóbbi szocialista vezetésű kormányban – széles „népfrontos” kabinetet alakít. Több miniszter korábban a leváltott középjobb párttal működött együtt, vagy a rendszerváltó bolgár jobboldalhoz, a Demokratikus Erők Szövetségéhez (SZDSZ) tartozott. Miniszterelnök-helyettes és igazságügyi miniszter lett Zinaida Zlatanova, aki korábban európai ügyekkel foglalkozott a bolgár közigazgatásban, majd öt éven át az Európai Unió szófiai képviseletét vezette. Zlatanova felügyeli az EU-s források elosztását is az unió legszegényebb államában. Kinevezését a bolgár média szerint szocialista körökben heves rosszallás kísérte.
Hasonló negatív visszhangot keltett, hogy Cvetlin Jovcsev korábbi titkosszolgálati funkcionárius lett a belügyminiszter. Ahogy Zlatanovától azt várják, hogy garantálja az uniós pénzek tiszta és törvényes elosztását, úgy Jovcsevvel szemben nyilván elvárás, hogy vessen véget a „Bulgária = maffiaállam” vélekedésnek.
A Bolgár Szocialista Párt saját vezető személyiségeit a háttérbe vonta, mert feltehetően felismerte, korábbi hangzatos ígéreteit nem tudja megvalósítani. Nincs esély egy újabb atomerőmű-építésre, s az ország „újraiparosítása” sem aktuális. Bulgáriának ugyanakkor sürgősen demonstrálnia kellene, hogy hozzálát a legégetőbb válságjelenségek kezeléséhez. Ilyen az energiaszektor gyalázatos helyzete, a tartós szegénység, s a súlyos társadalmi feszültségek, amelyek februárban erőszakos tüntetésekben kaptak kifejezést.
