A BMW is szembenéz náci múltjával
Nem tagadják meg a nagyapjukat, de jobban örültek volna, ha másképp viselkedik a náci időkben - mondta a Die Zeitnak Gabriele Quandt, a BMW tulajdonos Quandt család tagja, és unokatestvére, Stefan Quandt, a BMW egyik főrészvényese. Nagyapjuk, Günther Quandt most már bizonyíthatóan sokat profitált a náci árjásításból és a kényszermunkások alkalmazásából.
A Quandt-család így csatlakozott azokhoz a német nagyvállalkozókhoz, akik az elmúlt években elismerték: felmenőik messze nem viselkedtek grál lovagként a náci időszakban, sőt, a cégük növekedéséhez, megerősödéséhez alapvetően hozzájárult a kényszermunkások kizsákmányolása.
Csütörtökön jelent meg Németországban "A Quandt-család felemelkedése" című könyv, amit a neves történész, Joachim Scholtyseck a család teljes archívumának - köztük magánlevelezésének - felhasználásával írt. A könyvet a család finanszírozta, miután 2007-ben egy tévéfilm kemény vádakat fogalmazott meg a családtagokkal szemben. Ezek egy részéről mára kiderült, hogy túlzottak voltak, ám a film arra is alkalmat szolgáltatot, hogy a családtagok belássák: jobb szembesülni a múlttal, még ha ez olkyor nagyon kellemetlen dolgokat hoz is a felszínre.
A legtöbb nagy német céghez hasonlóan a Quandt család birodalmában sem jelentett éles választóvonalat a náci rezsim bukása: a vállalatokat ugyanazok az emberek vezették tovább, akik korábban is a kormányrúdnál ültek. Sok helyen gyorsan igyekeztek elfeledkezni az 1933 és 45 közti évekről, és arról, hogy mitől is tudott ekkorára nőni egy vállalat. A német vállalatok a 80-as évektől kezdve már belátták ,hogy a múltat nem lehet teljes mértékig a szőnyeg alá söpörni, így például az "Emlékezés, Felelősség és Jövő" elnevezésű alaptványon kereszül több mint 5 milliárd eurót fizettek ki az egykori kényszermunkásoknak. Ebben a Quandt család is részt vett.
Ám - amint arra a Die Welt rámutat - ez nem elegendő, immár a személyes felelősséget is vizsgálják. Mint az új jkönyvből kiderül, Günther Quandt mindent alárendelt a profitszerzésnek, szívesen dolgoztatta a kényszermukásokat, hiszen így jóval olcsóbban tudott termelni. Ugyanez hajtotta az árjásítás terén is: amikor átvette a zsidóktól a cégeiket, a lehető legkevesebbet igyekezett fizetni értük. Unokája, Gabriele Quandt maga mondja: ha már proftált az árjásításból, akkor legalább nagylelkű lehetett volna. De mindezt úgy fogta fel, mint egy szerencsés fordulatot, amiből a cége további előnyökre tehet szert. Ám a kutatásból az is kiderül, hogy Günther Qaundot nem lehet azzal vádolni, hogy csupán a kényszermunkásokon gazdagodott volna meg: a cégei már a második világháború előtt is komoly nyereséget termeltek.
Quandt tipikus példája volt annak az üzletembernek, aki belesimult a rendszerbe. Annak ellenére nem lett ellenzéki, hogy 1933-ban a nácik négy hónapra letartóztatták. Végül négymillió birodalmi márkába került a szabadsága visszaszerzése, tagja lett a náci pártnak is, ám antiszemitának nem lehetett nevezni.
Érdekes családi szálak is fűzték a legfelsőbb körökhöz: második felesége, Magda 1931-ből Joseph Göbbels propagandaminiszter felesége lett. Az esküvőn Hitler volt Göbbels tanúja. Quandt kisebbik fia, Harald a Göbbels család gyerekeivel nevelkedett - a családból egyedül ő élte túl a háborút, Goebbels és felesége megmérgezte hat közös gyereküket, majd ők is öngyilkosok lettek.
