„Mennyit tudunk a szélsőséges aktivisták gondolkodásmódjáról? Egy friss kutatás eredménye szerint elég sokat tanulhatunk róla, ha belenézünk a tükörbe”– írja Lee Drutman politológus a Miller-McCune intézet folyóiratában.

Egy pszichológus csapat amerikai és szerb diákokat szembesített fanatikus, szélsőséges csoportok tagjaira jellemző állításokkal, és arra a meglepő eredményre jutott, hogy a békés, polgári életet élő diákok nem utasítják el határozottan az állítások mögött rejlő nézeteket.

Gerard Saucier oregoni pszichológiatanár, a kísérlet irányítója a Perspectives on Psychological Science hasábjain tette közzé azt a megállapítását, hogy a diákok nagyjából felerészt értenek egyet a szélsőségesek gondolkodását jellemző állításokkal. Munkatársaival tizenhárom szélsőséges csoport nyilatkozatait, közétett szövegeit tanulmányozta át. Volt a csoportok között mindenféle, ultrabaloldalitól a szélsőjobbig, izraeli radikálistól iszlamistáig. Az volt az egyetlen követelmény, hogy fanatikus hit és az erőszakot sem kizáró extrém eszközök igenlése jellemezze őket.

Sikerült tizenhat olyan állítást találni, amelyek mind fellelhetők valamennyi csoport szövegeiben. Lényegében olyan gondolatokról van szó, mint hogy a mai világ katasztrofális állapotban van, az eddig bevált változtatási módszerek már nem működőképesek, csak rendkívüli, erőteljes intézkedésekkel lehet célt érni. Továbbá a szembenálló felek ellentéte kibékíthetetlen, az egyik oldalon a jó, a másikon a rossz áll. Eszközökben nem szabad válogatni, Isten velünk van, s a végén diadal és minden baj megoldása vár reánk. A hivatásos pszichológus megvallja, hogy a mondatokat egymás mellé téve igen érzelemdús forgatókönyv bontakozik ki, amely nagy hatást tehet az olvasóra.

A kutatók 215 amerikai és 297 szerb diákot kértek meg, hogy ötfokú skálán értékeljék, mennyire értenek egyet az egyes kijelentésekkel. Az amerikaiak átlagosan 2,5 pontot adtak rájuk, a szerbek 2,95 pontot. Szóval téved, aki azt hiszi, hogy a szélsőséges aktivisták elmekórtani esetek. Goran Knežević belgrádi pszichológiaprofesszor úgy fogalmaz, hogy a fanatizmus lélektani feltételei minden emberi lényben jelen vannak.

A kutatók azt remélik, hogy ha megállapítják, mik ezek a feltételek, akkor könnyebb lesz előállítani az „ellenanyagot”, a toleranciát, a szabálykövetést. Könnyebb lesz elérni, hogy erkölcsi felelősséget érezzünk tetteinkért, elfogadjuk, hogy a világ nem tökéletes, ne álmodozzunk visszahozhatatlan hősi múltunkról vagy egy tökéletes utópiáról, és ne vágyjunk mindent elpusztító katasztrófára.

A kutatás másik iránya annak feltárása lehet, hogy milyen környezetben aktiválódik az átlagemberben is jelen lévő fanatikus potenciál. Saucier szerint természetesen ilyen a bukott államok esete, vagy a gazdasági válság. Ebben az esetben is szükség van azonban olyan kapcsolatrendszerre, amely megerősíti ezeket a hajlamokat az egyénben. Erre igen termékeny táptalaj lehet az etnonacionalizmus, mert többnyire együtt jár a történelmi sérelmek, a tehetetlen kormány kárhoztatásával, valamint a hősi harci múlt felmagasztalásával.