A belgrádi kormány eltusolja a botrányt?
A lapvezető megtagadta adatforrásának megnevezését, s ezzel a nagy felzúdulást okozó vizsgálatot sebtében le is zárták. Magyarázat nincs, vajon kormánykörökben, ahonnan a titok kiszivárgott, miért nem szimatolnak a „mély torok" után.
A skandalumsorozat úgy kezdődött, hogy egy felsőiskolai tanulmányokat folytató szerb diák, bizonyos Miladin Kovacsevics (amúgy kosárlabdázó) „csak úgy" agyba-főbe verte amerikai diáktársát, s az életveszélyes állapotban került kórházba. A tettes ellen vizsgálat indult, de százezer dolláros óvadék ellenében szabadlábra került, majd a New York-i szerb alkonzultól kapott hamis útlevéllel hazaszökött.
A hatóság azonnal pártfogásba vette, magas beosztású politikusok, az alkotmányra hivatkozással, erélyesen tudatták a tiltakozó amerikai féllel, hogy kiadatásról szó sem lehet, az ultranacionalista „hazafiak" pedig a nemzet hősét ünnepelték a fiúban, aki - úgymond - jól leverte Amerikán a bombázást, Koszovót, Vietnamot, áldozata pedig amúgy is zsidó származású... A vajdasági Kúla melletti Verbász kosárlabdaklub azonnal szerződtette, a szerb radikálisok pedig odáig mentek, hogy a parlamentben parádéztak Kovacseviccsel.
Az igazsághoz tartozik, hogy a szökevényt kicsit vizsgálati fogságban tartották, de „bizonyítékok hiányában" gyorsan el is engedték. Ennyivel azonban nem sikerült kiengesztelni az amerikai igazságszolgáltatást, amely változatlanul ragaszkodik Kovacsevics kiadatásához. A washingtoni kormányzat pedig figyelmeztette Belgrádot, hogy nem fogja megkapni a neki "járó" 60 millió dolláros segélyt, ha folytatja az obstrukciót.
Minapi ülésén a kormány megszavazta közfelháborodást keltő döntését; ennek értelmében 900 ezer dollárt fizet a sértettnek, 100 ezret pedig az óvadékra szán. Az utóbbi összeg újabb kérdéseket vont maga után: 1. ha az óvadékot Kovacsevics családja helyezte el a bíróságnál, miért kellene azt közpénzekből visszatéríteni, 2. ha az állam adta, miért kell kétszer is az államkasszába nyúlni?
A háttérben folyó tárgyalások eredményét egyelőre senki sem jósolja. A belügyminiszter azonban már jelezte: ha a siker elmarad, annak a nagyszájú sajtó lesz az oka Politikai elemzők ezzel szemben azt mondják: ország imázsán mindazonáltal nem a sajtó ejtette a maradandó szégyenfoltot.
