A beiktatás a vallást és a politikát egyesíti
– Miben ragadható meg a beiktatás lényege?
– Azt mondhatjuk, az amerikai demokrácia és a képviseleti kormányzat transzcendentális rituáléjáról van szó. Ellentétben az uralkodó megkoronázásával vagy a diktátor hatalomba emelésével, az amerikai elnöki beiktatás egy ciklikus, előre a naptárba írható esemény, amelyre négyévente kerül sor. Ez a szabályosság hozzájárul a politikai rendszer stabilitásához, folytonosságához. Magában az eskütételben a szent és a profán, más szóval a vallás és a politika egyesül. Az alkotmány előírja, hogy az esküt a megválasztott elnök eképpen teszi: bal kezét a Bibliára helyezi, a jobbat pedig felemeli, - hasonlóan ahhoz, ahogy egy tárgyaláson a vádlott és a tanúk is.
A legfontosabb, hogy az esküt az alkotmányra, annak védelmére mondja. Aki akarja, használhatja az „esküszöm” helyett a „megerősítem” fordulatot is. Így tett 1853-ban Franklin Pierce. Nem tudjuk, pontosan miért, mindenesetre igen vallásos ember volt. A beiktatását viszont alaposan beárnyékolta, hogy a családját vasúti szerencsétlenség érte, amint felutaztak Washingtonba, a fia meg is halt. A felesége, aki szintén megsérült, zokogott a ceremónia alatt.
– Egyáltalán, miért bibliára esküsznek?
– Az alkotmány mindössze annyit ír elő, hogy az elnök leteszi az esküt - azt nem, hogy hol, ki előtt, és mást sem köt meg. Minden más a precedensekből és a hagyományból alakult ki az idők során, így a Biblia használata is. George Washington teremtett ebben tradíciót 1789-ben, de érdekesség, hogy a New York-i Szövetségi Csarnokban éppen nem volt kéznél Biblia. A kongresszus egyetlen tagjánál sem volt. A szabadkőművesek adták kölcsön az övéket. (Washington maga is szabadkőműves volt.)
Ezt a Bibliát a későbbiek során többször is használták, legutóbb 1989-ben, idősebb George Bush beiktatása idején. Fia eskütételén is igénybe vették volna, de az idő elromlott, és a szabadkőművesek nem engedték, hogy kivigyék a szabadba. Mint ismert, Barack Obama az Abraham Lincoln által 1861-ben használt Bibliára esküszik, amely a kongresszus könyvtárának gyűjteményét gazdagítja. 1965, Lyndon B. Johnson óta hagyomány, hogy a Szentírást az elnök felesége tartja. Ez korábban nem is mindig lett volna lehetséges, például a tizenkettedik elnök, Zachary Taylor megözvegyült, mire megválasztották.
– Miért január 20-án van a beiktatás?
- Az alkotmány ezt az időpontot eredetileg március 4-ére tette, majd a huszadik kiegészítésének 1933-as ratifikálása hozta előre január 20-ára. Ennek célja az volt, hogy lerövidítse az elnök megválasztásáról, novembertől tartó „béna kacsa” időszakot.
– Mi történik, ha a beiktatás napja vasárnapra esik?
– Ez eddig hatszor fordult elő, legutóbb Ronald Reagan második, 1985-ös eskütételekor, amely ráadásul az amerikaifutball-bajnokság döntőjének napjára, a Super Bowl-vasárnapra esett. Ebben az esetben az elnök szűk körben tesz aznap esküt (bár az első időkből ennek nincs nyoma), majd másnap, hétfőn, nyilvánosan. Reagan először a Fehér Házban mondott tehát esküt, a televízió ezt is közvetítette.
– Miért a Capitolium nyugati oldala a helyszín?
– George Washington még New York-ban tett esküt, a helyszín 1801, Thomas Jefferson beiktatása óta a washingtoni Capitolium. A mostani lesz itt az 51. beiktatás, de csak a hetedik a nyugati oldalán. Egyszerűen azért vitték át a keletiről - először 1981-ben, Reagan idején -, mert innen sokkal jobban és többet látni. Reagan maga is utalt rá, hogy látja az alapító atyák emlékműveit, Washingtonét, Jeffersonét, Lincolnét, illetve a távolban az arlingtoni nemzeti temetőt. Ugyancsak a jobb láthatóság miatt tartják az eseményt szabadtéren, elvégre a népnek szól. Először 1833-ban, Andrew Jackson második beiktatását vitték tető alá. Neki az egészsége sem volt a legjobb, és az időjárás is kellemetlenül alakult. A televíziózás is kikövetelte a helyszín megváltoztatását.
Egyáltalán, a technika fejlődése jól nyomon követhető az elnöki beiktatások sorozatán. Először James Polk idején, 1845-ben tudósítottak távíróval, tíz évre rá, James Buchanan eskütételén pedig fényképeztek is már. 1897-ben, William McKinley-t mozgókép örökítette meg, 1921-ben, Warren Harding eskütételekor kihangosítással éltek, hogy a tömeg, ekkor először, hallja is az eseményt. Négy esztendővel később, Calvin Coolidge beiktatását otthonról, a rádiókészülékek, Harry Truman 1949-es beiktatását pedig a tévé előtt ülve lehetett már követni. Ekkor mintegy 170 ezer amerikai háztartás rendelkezett televíziókészülékkel. JFK-t 1961-t már színesben, Bill Clintont 1997-ben az interneten lehetett látni, legutóbb, 2005-ben pedig George W. Bush második beiktatását a HD-technológia nyújtotta képminőségben élvezhették egyes nézők.
