Olyan intenzív harcok, mint amilyenek most a tripoli repülőtér körül folynak Líbiában, Moammer Kadhafi bukása óta nem törtek ki – írja a Guardian. A fővárosi légikikötőért két rivális vidéki milícia, a Kadhafi-rezsim elleni harcban egyaránt oroszlánrészt vállaló zintani és a miszrátai vetélkedik egymással. Támadásaik elől több száz környékbeli család kényszerült menekülésre.

A rakéták, a tankok és az aknavetők folyamatos össztűz alatt tartják a repülőteret, ahol már napok óta lángokban állnak az utasszállítók és égnek a kapcsolódó épületek is. A két szomszéd negyedben, Abu Szeimben és Kaszr Ben Gasirban lakóházakba csapódott be lövedék. Az összetűzéseknek eddig 47 halálos áldozatuk volt. Tizenhárom repülőgép hever égő roncshalmazként a kifutópályákon.

Tripoli repülőterét a három évvel ezelőtti forradalom alatt a zintani milícia foglalta el, és azóta is a fennhatósága alatt áll, a miszrátai szerint illegálisan. Zintan egyébként 145 kilométerre délnyugatra, Miszráta 225 kilométerre keletre fekszik Tripolitól.
A harc a fővárosi repülőtér irányításáért egy nagyszabású, hellyel-közzel már az egész országban zajló konfliktus része a Kalifa Haftar tábornok vezette nacionalista erők és az iszlamisták között. Ennek a konfliktusnak a Kireneika néven már függetlenséget kiáltó keleti országrész központjában, Bengáziban már több mint 200 halottja volt. A zintani milícia Haftar irányítása alatt áll, a miszrátai az al-Kaidával is kapcsolatokat ápoló terrorista szervezettel, az Ansar al-Sariával áll laza szövetségben.

Haftart eredetileg a kormány küldte Bengáziba az iszlamisták ellen, később azonban a tábornok iszlamistának bélyegezte magát a központi vezetést is, és a tripoli parlament megtámadására utasította az egységeit, miután szóltak neki, hogy hagyjon fel a bengázi hadműveletekkel.

Líbiában három éve többé-kevésbé anarchia van. A milíciák kezén rengeteg a fegyver, a Kadhafi bukása óta is az árnyékukban élő mindenkori tripoli kormány pedig nemcsak ahhoz gyenge, hogy bevesse ellenük a hadsereget, hanem ahhoz is, hogy megszólaljon az ügyben. Bár Mohamed Abdulaziz külügyminiszter csütörtökön elutazott New Yorkba, hogy katonai tanácsadókat kérjen az ENSZ Biztonsági Tanácsától, mert a helyzet kezd ellenőrizhetetlenné válni, a külföldi beavatkozás ötletétől senki nincs elragadtatva. „Mégis, kinek az oldalán szálljunk be?" – firtatta egy névtelenséget kérő diplomata a milíciákra és a politikai élet széttöredezettségére utalva. Van ugyan kormányhű milícia, a Líbiai Forradalmárok Parancsnoksága (LROR), de ez inkább csak hátradőlve nézi a harcokat Haftar egységei és az iszlamisták között.

Az iszlamisták Haftart „új Kadhafinak", amerikai ügynöknek tartják. Ennek az az oka, hogy Haftar amerikai állampolgár. Ezredes volt, amikor a csádi-líbiai konfliktusban több száz emberével foglyul ejtették, Kadhafi pedig a nyilvánosság előtt megtagadta. 1990-ben a CIA menekítette ki Csádból, ahol aztán kiképzést kapott és több mint húsz évig élt is. Csak a líbiai forradalom kitörésekor ment vissza. Az Ansar al-Saria vezetője, Mohamed Zahavi korábban figyelmeztette az Egyesült Államokat, nehogy beavatkozzon a konfliktusba, mert Líbiában „valami Afganisztánnál, Iraknál és Szomáliánál is rosszabb" várja.

Ami a polgári személyek elleni merényleteket illeti, az Ansar as-Saria tartja magát ehhez. A Fülöp-szigetek hétfőn jelentette be, hogy minden állampolgárát evakuálja Líbiából, miután az észak-afrikai országban elraboltak és lefejeztek egy filippínó építőmunkást csak azért, mert keresztény volt. Az építőmunkást egy pakisztáni és egy líbiai kollégájával állították meg. Eredetileg 160 ezer dolláros váltságdíjat követeltek értük a cégüktől, de aztán szóltak, hogy ha valaki keresné, a bengázi kórházban van. A holttestét itt találták meg, ami azt jelenti – mesélte Charles Jose Fülöp-szigeteki külügyi szóvivő –, hogy a túszszabadítási tárgyalások elindításakor már valószínűleg nem élt.