Rezesbandával, csetnik dalokkal és Alekszandar Vucsics miniszterelnököt sértegető jelszavakkal várták leghűségesebb hívei szerdán a belgrádi repülőtéren Vojiszlav Seseljt, a Szerb Radikális Párt (SZRP) emberiség ellen elkövetett bűncselekményekkel vádolt elnökét, akit rákbetegsége miatt helyezett szabadlábra a hágai törvényszék. Amikor 2003 elején önként feladta magát, szintén a barátai és legközelebbi munkatársai kísérték ki a reptérre, csak akkor még közöttük volt Vucsics és Tomiszlav Nikolics jelenlegi államelnök is.

Seselj integet a híveinek. Feltételek nélkül Alexa Stankovic / AFP

Seseljben sokan még mindig a horvát hadszíntéren egyenruhában masírozó, önkénteseit felügyelő hadvezért, a horvátok, bosnyákok, magyarok és albánok ellen uszító csetnikvajdát látják, neve összeforrt a hor­vátok elűzésével, a vér és föld ideológiá­jával, a Karlovac–Karlobag–Ogulin–Virovitica határvonalról szőtt álmokkal. A hágai törvényszék azonban ­tizenkét év alatt sem tudta bebizonyítani, hogy közvetlen résztvevője volt annak a parancsnoki gépezetnek, amely szörnyű háborús bűntetteket rendelt el.

Vádlottként Seselj nemcsak az ártatlanságát akarta bizonyítani, hanem azt is, hogy a nemzetközi törvényszék illegitim és részrehajló. Önmaga látta el a saját jogi védelmét, és a tárgyalásokra rendkívül alaposan felkészült. Gúnyt űzött a törvényszékből, amely évekig tartotta fogdában, először vádemelés nélkül, majd az ítélethirdetésre várva. Hágában sohasem ismerték el ezt a kudarcnak, de értékelések szerint ezért vetődött fel július elején az ideiglenes szabadlábra helyezés lehetősége. Ám ez akkor meghiúsult, mert Seselj nem volt hajlandó a felkínált feltételek mellett elhagyni a scheveningeni fogdát.

Amikor aztán súlyosan megbetegedett, Hágában mindenképpen el akarták kerülni, hogy az ügy – miként a volt szerb elnök, Szlobodan Milosevics esetében történt – a vádlott halálával, ítélet nélkül végződjön. Ezért engedték most jóformán feltételek nélkül haza. Raszim Ljajics, a hágai törvényszékkel együttműködő nemzeti tanács elnöke szerint a törvényszék kibúvóként használta fel Seselj betegségét, hogy kiszabaduljon abból a kínos zsákutcából, amelybe ez az ügy vitte. Jovo Bakics szociológus pedig úgy véli, Seselj hazaküldése az Egyesült Államok kísérlete arra, hogy az ukrán válsággal kapcsolatos hozzáállása miatt destabilizálja a szerb kormányt.

Szerbiában igencsak vegyes érzelmekkel fogadták a hírt, hogy a legutóbbi parlamenti választásokon csupán a szavazatok két százalékát megszerző radikálisok elnöke visszatér a hazájába. Az SZRP évekig a legerősebb politikai erő volt az országban, Seselj hajszál híján választásokat nyert, de a közvélemény ma már csak fogatlan oroszlánnak tartja. A csetnikvajda azonban azzal fenyegetőzik, hogy bosszút áll, igaz, ezt nem kell feltétlenül komolyan venni: a politikai erőviszonyokat már nem fogja megváltoztatni, sok politikusnak azonban még okozhat álmatlan éjszakákat. A legtöbb elemző úgy véli, hogy már nem képes tömegeket mozgósítani, de szereplése kellemetlen lehet a szerb politikai elit számára, hiszen túl sokat tud a nagyszerb utópiáért folytatott véres harcok közös éveiről.

Vucsics – akinek azután romlott meg a kapcsolata egykori szellemi atyjával, esküvői tanújával, fiának keresztapjával, hogy 2008 őszén Tomiszlav Nikoliccsal együtt kilépett az SZRP-ből, és megalapította a Szerb Haladó Pártot – mindenesetre kijelentette: Szerbiában szívesen látják a radikálisok vezérét. Seselj nem nyilatkozott a sajtónak, pártja szombaton tart Belgrádban nagygyűlést, és ott mond majd beszédet.