Tusor Péter hangsúlyozta, hogy azok a problémák, amelyek miatt a kilencvenes években meghiúsult a katolikus egyház és a moszkvai pátriárka vezetőjének találkozója, a mai napig fennállnak. Kellett tehát lennie valaminek, ami hirtelen háttérbe szorította a meglévő különbségeket, hogy ilyen meglepő helyszínen és váratlan időpontban létrejöjjön a találkozó.

A PPKE oktatója hozzátette: a kilencvenes években állítólag épp a mostani pátriárka, Kirill ellenezte, hogy II. János Pál és II. Alekszij pátriárka találkozzon a Pannonhalmi Bencés Apátságban. A Vatikán azóta is folyamatosan kinyilvánítja készségét a közeledésre, az oroszoknak pedig némileg már kínos is lehetett, hogy folyton kitérnek a találkozó elől - jegyezte meg a történész.

 

Tusor Péter rámutatott, hogy a pénteki találkozón aláírt, harminc pontból álló közös nyilatkozatban viszonylag elöl szerepel a szíriai, alapvetően keleti rítusú keresztények megmentésének ügye. A vatikáni diplomácia háttérmunkája lehetett ebben, amivel sikerült rábírniuk a közeledést különösebben nem pártfogoló moszkvai pátriárkát a találkozóra - vélekedett.

 

Arra a kérdésre, hogy a két egyházfő közvetítő szerepet játszik-e az Oroszország és az Európai Unió közötti konfliktus megoldásában, a történész igennel felelt.

 

Kitért arra is, hogy az EU a szíriai helyzetről sok esetben kizárólag egyházi csatornákon, ottani kolostorok, szerzetesi közösségek, misszionáriusok segítségével tud tájékozódni. Ez egészül ki a jó fél évezredes vatikáni diplomáciai tapasztalattal. Hozzátette: az egyházak ráadásul olyan logisztikát képesek mozgósítani a humanitárius segítségnyújtáshoz, amely nem hatalmi kötődésű, ezért szabadabban és termékenyebben működhet.