Áhítat és sörfőzés, főleg ez a mi e világi küldetésünk – közölte néhány perces beszélgetésünk után Prokop Siostrzonek, a prága-brevnovi Benedek-rendiek perjele. Majd arról mesélt, hogy a rendszerváltás után néhány évvel visszatérhettek ősi kolostorukba, amelyet némi állami támogatással és sok-sok adomány révén felújítottak, miközben a sörgyártás feltámasztását is tervezgették, hiszen az első ilyen hazai írásos emlék éppen innen származik.

A zelivi kolostor sörfőzdéjének felszentelése novinky.cz

– Amikor 993-ban Adalbert püspök felszentelte a kolostort, megtiltotta őseinknek a sörfőzést, aminek feloldását a XIII. század közepén „istenfélő és sörszerető alattvalói” nevében I. Vencel király kérte, és ennek IV. Vince eleget tett – tájékoztat a kísérőm, aki szerint tizenhárom jelenlegi szerzetes és utódaik megélhetésére is gondoltak.

Évekkel ezelőtt véletlenül találkozott egykori osztálytársával, Petr Janíkkal, aki a cseh sörgyártó kutatóintézet munkatársa volt. Ő szervezte meg a sörfőzést, méghozzá évszázados receptúrák alapján. Ma már évente háromszázezer hektoliternyi italt gyártanak, amelynek akár a kétszeresét is megvásárolnák a prágai vendéglők és éttermek.

Ugyanilyen elhatározás vezette a premontreieket is a morvaországi Zelivben. – Nem állami vagy más alamizsnából akarunk megélni, hanem tudásunkból, két kezünk munkájából – válaszolta érdeklődésünkre Ignác Kramár apát. Büszkeségük a tizenöt fokos búzasör.

Az ugyancsak nagy turistaforgalomnak örvendő prága-strahovi kolostori vendéglőben csapolt világos, félbarna és még sötétebb, karácsony táján pedig a zöldes színű serital a menő. Kérdem Petr Janíktól, mivel magyarázható, hogy földrészünk számos kolostorában legalább egy évezrede főzik a jobbnál jobb söröket. – Alighanem azzal, hogy a szerzetesek sokat böjtöltek, s a kínjaikat sörrel enyhítették – hangzik a válasz.

Tüsténkednek az apácák is. A kelet csehországi Doksanyba visszatért premontreiek gyomorkeserűt és gyógyteákat forgalmaznak. A közeli Policanyban letelepedett trappista rend tagjai különböző ízesítésű mustárokat 105 koronáért (hozzávetőleg 1200 forintért), gyógynövényekből készült arckrémet pedig kétszázért árusítanak. – Nemrég nyitottuk meg internetes boltunkat, ott kapkodják el az összes termékünket – újságolja Marie Michaela nővér.

– Fontosak ezek a kezdeményezések, mert történelmi egyházaink és a szerzetesrendek is hatalmas változás előtt állnak – nyilatkozta a prágai érsekség közgazdásza. Karel Stícha kifejtette: a jó hír az, hogy az állam a tavaly elfogadott kárpótlási törvény alapján összesen 75 milliárd korona (hozzávetőleg 780 milliárd forint) értékű épületet, továbbá szántót, erdőt és tavakat ad vissza. A letűnt rezsimben elkobzott további vagyonok fejében pedig –amelyek visszaadása nem lehetséges –harminc esztendeig, az inflációtól függően, évente kétmilliárd korona körüli összeget utal.

Az érem másik oldala viszont az, hogy 2043-tól a cseh egyházak már nem kapnak állami támogatást, a bevételeikből és a hívők adományaiból kell megélniük, ami nem lesz egyszerű abban az országban, ahol a polgárok hatvan százaléka bevallottan ateista. Legfőbb ideje hát megalapozni a jövőnket – hangsúlyozta Stícha. Ami azért sem egyszerű feladat, mert a kárpótlás számos bürokratikus akadály, olykor személyes gáncsoskodások miatt vontatottan halad – tájékoztat Jirí Gracka, az olomouci érsekség szóvivője.

Ráadásul a papoknak nincs olyan tapasztalatuk a gazdálkodásban, mint a szerzeteseknek a sörgyártással. Nemrég például a trmicei plébános fűrésztelepet nyitott, de fél éven belül becsődölt, mert a megbízottja becsapta. – Úgy vélem, egyelőre az a követendő módszer, hogy a visszakapott ingatlanokat bérbe adjuk, jó ideig a bevételből igyekszünk megélni, működtetni szociális létesítményeinket is – fejtegette, aztán derűsebb arccal mondta: bizonyosságunk az, hogy a teremtő ezután sem hagy magunkra bennünket, ezért lesz pénzünk sörivásra is.