A síiták vezető hitszónoka is irányváltást sürget
Tovább nőtt pénteken a Nuri al-Maliki iraki kormányfőre gyakorolt nyomás, miután Ali al-Szisztani síita nagyajatollah olyan kabinet megalakítására szólította fel az ország politikai erőit, amely „széles nemzeti elfogadottságot élvez és visszafordítja a múlt hibáit".
Bár egyes hírforrások úgy értelmezték, a szóvivője útján, a pénteki imaidőhöz kapcsolódva megszólalt Szisztani nem sürgette közvetlenül a síita politikai hátterű Maliki távozását, viszont olyasmit szorgalmaz, amire a miniszterelnök nem hajlandó. Legalábbis egyelőre. Elmozdulást jelent ugyanakkor a harmadik ciklusára készülő, 64 éves politikus hozzállásában, hogy most már „politikai megoldásról" beszél, míg korábban kategorikusan kizárta a nemzeti egységkormány megalakítását, mint „alkotmányellenes" lépést.
Malikit, aki ugyan síita koalíciója élén fölényesen megnyerte az áprilisi választásokat, sokan, köztük a világpolitika meghatározó szereplői is hibáztatják az iraki helyzet elmérgesedéséért, a szunnita dzsihádisták előrenyomulásáért, mondván: nem vonta be a szunnitákat a kormányzásba. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is terhesnek tartja a személyét; a The New York Times nemzetközi kiadása karikatúráján az Irakba érkezett amerikai tanácsadók táblákat tartanak az elszigetelt kormányfő elé. Ezeken mindössze két szó olvasható: „Mondjon le!" A jövő kedden összeül a parlament; az elkövetkező napok minden bizonnyal kulcsfontosságúak a nyolc éve hivatalban lévő, korábban negyedszázadot emigrációban, Jordániában, Szíriában és Iránban töltött Maliki számára.
- Úgy néz ki, hogy Maliki mögül egyre többen kihátrálnak, de nagy kérdés, hogy ki következhetne helyette konszenzusos jelöltként. Amilyen egyébként régen maga Maliki is volt, aki azóta nem engedte, hogy más erős ember felnőjön mellette, mondja N. Rózsa Erzsébet, Közel-Kelet-szakértő, a Magyar Külügyi Intézet tudományos igazgatója, aki emlékeztet: a politikától viszonylagos távolságot tartó síita hitszónokok hagyományának megfelelően (akik közül az iráni Khomeini ebben kivétel volt) Szisztani is ritkán, nagy horderejű ügyekben szólal meg. „Szisztani azt tarthatja szem előtt, hogy a szélsőséges Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIS) fegyveresei ne törjenek be síita, vagy legalább vegyes lakosságú területekre, és veszélyeztessék a síita szent helyeket". N. Rózsa Erzsébet szerint inkább a vegyes lakosságú területek lehetnek ilyen veszélyben.
Ezeket a napokat John Kerry amerikai külügyminiszter is az iraki válsággal kapcsolatos diplomáciai tűzoltással tölti, éppen az ISIS-szel szemben próbálja mozgósítani az öbölállamokat, legfőképpen kulcsországukat, Szaúd-Arábiát. A szunnita Rijád és a síita Teherán a befolyásért folytatott vetélkedése már eddig is túlságosan megterhelte már a Közel-Keletet. Egyes értelmezések szerint a szíriai polgárháború egy szintjét ők vívják egymással, „helyetteseik", a lázadók, illetve a hivatalos Damaszkusz révén. Az azonban az amerikaiak számára is kényes kérdés, hogy Rijád Maliki távozását sürgesse. „Nem is tudok jobb módszert annak biztosítására, hogy a helyén maradjon, mint ha a szaúdiak ragaszkodnak hozzá, hogy menjen", mondta Douglas Ollivant az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács Irakért felelős korábbi igazgatója a The Washington Postnak.
Az ISIS szíriai és iraki műveleti területével, valamint az ISIS és az al-Kaida szíriai ága, az al-Nuszra Front egyesülésével a szíriai polgárháború és az iraki dzsihádista előrenyomulás is egyre jobban összefügg. Az ISIS tevékenységének elrettentő példájaként a Human Rights Watch emberjogi szervezet pénteken legalább 160 fő tömeges kivégzésének felvételeit mutatta be, azt állítva: erre a bő két hete a szervezet kezére került Tikritben, Szaddam Husszein volt diktátor szűkebb pátriájában került sor. A szunnita dzsihádisták korábban elismerték, 1700 síita iraki katonával végeztek ugyanott.
Továbbra sem teljesen tisztázottak ugyanakkor az ISIS szíriai bombázásának körülményei. Egy állítólagos félrefordítás nyomán a BBC végül módosította, hogy Maliki megerősítette volna az iraki területet érintő szíriai légitámadásokat, s ezt szíriai területre korrigálta. „Nem volt ez összehangolva, de üdvözöljük a lépést. Bármilyen szíriai csapást üdvözlünk, amelyet az ISIS-re mérnek, mert ez a csoport mind Irakot, mind pedig Szíriát célba vette... De nem kértük ezt Szíriától. Ők a maguk légicsapásait hajtják végre, mi pedig a mieinket", nyilatkozta Maliki a brit közmédia arab adásának. Ugyanakkor bagdadi elemzők szerint a légicsapásokra nem került volna sor, ha Irán és Irak nem hangolta volna össze azokat előre. Az amerikaiakhoz hasonlóan Irán is részt vesz, ha korlátozottan is, drónokkal és egyes fegyveresekkel az iraki konfliktusban.
Bár egyes hírforrások úgy értelmezték, a szóvivője útján, a pénteki imaidőhöz kapcsolódva megszólalt Szisztani nem sürgette közvetlenül a síita politikai hátterű Maliki távozását, viszont olyasmit szorgalmaz, amire a miniszterelnök nem hajlandó. Legalábbis egyelőre. Elmozdulást jelent ugyanakkor a harmadik ciklusára készülő, 64 éves politikus hozzállásában, hogy most már „politikai megoldásról" beszél, míg korábban kategorikusan kizárta a nemzeti egységkormány megalakítását, mint „alkotmányellenes" lépést.
 |
| Balra: William Hague, brit külügyminiszter. Jobbra: Ammar al-Hakim, az Iraki Iszlám Legfelsőbb Tanács (ISCI) vezetője Reuters |
Malikit, aki ugyan síita koalíciója élén fölényesen megnyerte az áprilisi választásokat, sokan, köztük a világpolitika meghatározó szereplői is hibáztatják az iraki helyzet elmérgesedéséért, a szunnita dzsihádisták előrenyomulásáért, mondván: nem vonta be a szunnitákat a kormányzásba. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is terhesnek tartja a személyét; a The New York Times nemzetközi kiadása karikatúráján az Irakba érkezett amerikai tanácsadók táblákat tartanak az elszigetelt kormányfő elé. Ezeken mindössze két szó olvasható: „Mondjon le!" A jövő kedden összeül a parlament; az elkövetkező napok minden bizonnyal kulcsfontosságúak a nyolc éve hivatalban lévő, korábban negyedszázadot emigrációban, Jordániában, Szíriában és Iránban töltött Maliki számára.
- Úgy néz ki, hogy Maliki mögül egyre többen kihátrálnak, de nagy kérdés, hogy ki következhetne helyette konszenzusos jelöltként. Amilyen egyébként régen maga Maliki is volt, aki azóta nem engedte, hogy más erős ember felnőjön mellette, mondja N. Rózsa Erzsébet, Közel-Kelet-szakértő, a Magyar Külügyi Intézet tudományos igazgatója, aki emlékeztet: a politikától viszonylagos távolságot tartó síita hitszónokok hagyományának megfelelően (akik közül az iráni Khomeini ebben kivétel volt) Szisztani is ritkán, nagy horderejű ügyekben szólal meg. „Szisztani azt tarthatja szem előtt, hogy a szélsőséges Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIS) fegyveresei ne törjenek be síita, vagy legalább vegyes lakosságú területekre, és veszélyeztessék a síita szent helyeket". N. Rózsa Erzsébet szerint inkább a vegyes lakosságú területek lehetnek ilyen veszélyben.
Ezeket a napokat John Kerry amerikai külügyminiszter is az iraki válsággal kapcsolatos diplomáciai tűzoltással tölti, éppen az ISIS-szel szemben próbálja mozgósítani az öbölállamokat, legfőképpen kulcsországukat, Szaúd-Arábiát. A szunnita Rijád és a síita Teherán a befolyásért folytatott vetélkedése már eddig is túlságosan megterhelte már a Közel-Keletet. Egyes értelmezések szerint a szíriai polgárháború egy szintjét ők vívják egymással, „helyetteseik", a lázadók, illetve a hivatalos Damaszkusz révén. Az azonban az amerikaiak számára is kényes kérdés, hogy Rijád Maliki távozását sürgesse. „Nem is tudok jobb módszert annak biztosítására, hogy a helyén maradjon, mint ha a szaúdiak ragaszkodnak hozzá, hogy menjen", mondta Douglas Ollivant az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács Irakért felelős korábbi igazgatója a The Washington Postnak.
Az ISIS szíriai és iraki műveleti területével, valamint az ISIS és az al-Kaida szíriai ága, az al-Nuszra Front egyesülésével a szíriai polgárháború és az iraki dzsihádista előrenyomulás is egyre jobban összefügg. Az ISIS tevékenységének elrettentő példájaként a Human Rights Watch emberjogi szervezet pénteken legalább 160 fő tömeges kivégzésének felvételeit mutatta be, azt állítva: erre a bő két hete a szervezet kezére került Tikritben, Szaddam Husszein volt diktátor szűkebb pátriájában került sor. A szunnita dzsihádisták korábban elismerték, 1700 síita iraki katonával végeztek ugyanott.
Továbbra sem teljesen tisztázottak ugyanakkor az ISIS szíriai bombázásának körülményei. Egy állítólagos félrefordítás nyomán a BBC végül módosította, hogy Maliki megerősítette volna az iraki területet érintő szíriai légitámadásokat, s ezt szíriai területre korrigálta. „Nem volt ez összehangolva, de üdvözöljük a lépést. Bármilyen szíriai csapást üdvözlünk, amelyet az ISIS-re mérnek, mert ez a csoport mind Irakot, mind pedig Szíriát célba vette... De nem kértük ezt Szíriától. Ők a maguk légicsapásait hajtják végre, mi pedig a mieinket", nyilatkozta Maliki a brit közmédia arab adásának. Ugyanakkor bagdadi elemzők szerint a légicsapásokra nem került volna sor, ha Irán és Irak nem hangolta volna össze azokat előre. Az amerikaiakhoz hasonlóan Irán is részt vesz, ha korlátozottan is, drónokkal és egyes fegyveresekkel az iraki konfliktusban.
