„Európa közös választ kell adjon Putyinnak”
Amikor Vlagyimir Putyin rátette a kezét a Krím-félszigetre, Hans-Peter Friedrich azt hitte: az orosz államfő itt megáll. Elnézve az elmúlt hónapok kelet-ukrajnai eseményeit a bajor keresztény-szociális politikus, volt német belügyminiszter erről nincs meggyőződve.
– Putyin felrúgta azt a második világháború után Európában uralkodó elvet, hogy államhatárokat nem változtatunk meg. A Krím annektálása elfogadhatatlan, ugyanakkor látva, hogy miként ünnepelték a mindig is Oroszország részének tekintett félszigetet felveti, hogy a Nyugat az elmúlt negyedszázadban, a Szovjetunió összeomlása óta lényegében nem érzékelte az orosz néplelket. A Nyugat egyszerűen „elnézte", hogy az egykor az amerikaiakkal szemmagasságban lévő oroszok miként élték meg a szovjet birodalom széthullását, Oroszország visszaszorulását – mondta kedden magyar újságírókkal beszélgetve a CDU/CSU Bundestag frakciójának helyettes vezetője, aki budapesti látogatása során találkozott Pintér Sándor belügyminiszterrel, Prőhle Gergellyel, az EMMI nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkárával és Gottfried Péterrel, Orbán Viktor kormányfő külpolitikai tanácsadójával.
A putyini politikára Friedrich (57 éves) szerint Európának közös, mind a huszonnyolc tagállamot egyesítő választ kell adni. Első számú feladat a közös európai védelem megteremtése, a katonai kiadások növelése – mindez annak érdekében, hogy Európa ne szoruljon Amerika katonai védőernyőjére.
Legalább ilyen fontosságú szerinte az orosz energiaszállításoktól való függőség csökkentése. A Gazprom által tervezett Déli Áramlat földgázvezeték ellen ugyanakkor nem emelt kifogást, de leszögezte: az európai szabályozás értelmében az unió területén a gázvezetékbe minden piaci szereplőt be kell engedni. Vagyis elfogadhatatlan az orosz fél azon törekvése, hogy a Déli Áramlatban csak a Gazprom által pumpált földgázt szállítsák. Mint mondta, a korábbi bolgár kormány már hajlott egy ilyen megállapodásra, de aztán idejében sikerült emlékeztetni a szófiai kabinetet EU-s kötelezettségeire.
A paksi atomerőmű bővítéséről született magyar-orosz megállapodásról Friedrich azt mondta, hogy annak részleteit nem ismeri. Azt viszont hozzátette, Németországban úgy döntöttek, hogy kiszállnak a nukleáris energiából és a megújítható energiákra összpontosítanak. Megismételte, hogy az uniós tagállamoknak eminens érdekük az oroszoktól való energiafüggőség, az energiával való zsarolhatóság csökkentése.
Végül Putyin kapcsán megjegyezte, az orosz elnök expanziós, birodalom-újjáépítő politikájával a legkülönbözőbb orosz társadalmi rétegekben keltett túl nagy várakozásokat. A világgazdasági folyamatok, így a kőolajárának drasztikus esése azonban azzal a korántsem elhanyagolható veszéllyel jár, hogy a Kreml ura a saját maga generálta várakozások foglyává válhat.