A Ioan család pár éve költözött a Nagyszebentől húsz kilométerre fekvő Szebenjuharosra (Paltinis). – Bukaresti menekültek vagyunk – mondja félig tréfásan a férj. A negyvenes évei végén járó házaspár megunta a túlzsúfolt fővárost, a napi kétórás autózást az otthonuktól a munkahelyig és vissza. Mindketten diplomások, és a közgazdász férj, Florin jól menő fővárosi kiadót vezetett, amikor – két kiskorú gyerekkel – belevágtak a nagy kalandba: mindenüket eladták, és felépítettek egy tízszobás, 22 férőhelyes panziót. A férj felel a beszerzésért, és fuvarozza a gyerekeket az iskolába, az asszony pedig viszi a konyhát. Nem dúsgazdagok, de félretenni is tudnak.

A román statisztikai intézet adatai szerint főleg a 35–50 éves korosztály dönt úgy, hogy Ioanékhoz hasonlóan falura „menekül”. 2012-ben több mint 118 ezren telepedtek vidékre, négyszer többen, mint 1990-ben. Természetesen létezik fordított migráció is, de lényegesen lassúbb: tavalyelőtt mindössze 74 ezren költöztek faluról városba. Négy év alatt pedig 200 ezer fő a különbség a vidék javára, miközben a rendszerváltáskor egyetlen év alatt félmillióval is többen telepedtek meg a városokban.

Ahogy akkor, most is a gazdaság a belső migráció legfontosabb hajtómotorja – mondja Dumitru Sandu szociológus. Meglátása szerint a vidékre települők két csoportra oszthatók. Az egyik a jól kereső alkalmazottaké vagy vállalkozóké, akik a természethez közelebb szeretnének élni. A pár éve észlelhető tendenciát felerősítette a bioélelmiszerek iránti fokozott érdeklődés. A „földtúrás”, a saját paradicsom- vagy paprikatermesztés manapság a multik több ezer eurót kereső alkalmazottjai között is gyakori beszédtéma. Catalin Stroe, egy kerti kisgépeket forgalmazó cég tulajdonosa a Ziarul financiar című gazdasági lapnak elmondta: vállalkozása a városról folyamatosan érkező új ügyfeleknek köszönhetően virágzik, forgalma tavaly meghaladta a négymillió eurót.

A migránsok másik, sokkal népesebb kategóriájába azok tartoznak, akiknek a falura költözés a túlélést jelenti. Romániában a rendszerváltás előtt milliók kerültek a városokba a diktátor, Nicolae Ceausescu által elrendelt erőszakos urbanizáció során. Szakértők szerint ma ők a szerencsések közé tartoznak, feltéve, hogy időközben nem adták el az örökölt családi házat, a földet, veteményest, és vissza tudnak menni. Nem egy nyugdíjas képtelen fizetni a közüzemi számláit, ezért a lakását falusi házra cseréli, az árkülönbözetet pedig lassan feléli.

A statisztikák szerint a 2000-es évek elejétől a gazdasági válság kirobbanásáig a faluból a városba irányuló migráció volt a jellemző, s a legmobilabb, 20 és 35 év közöttiek körében volt a legerőteljesebb. Ezzel ellentétben manapság megismétlődni látszik a kilencvenes évek közepére-végére jellemző tendencia, amikor a gyárak tömeges bezárása nyomán idősebb, többnyire gyermekes, egzisztencia nélkül maradt családok telepedtek (vissza) falura.