Egyelőre unalmasak az elektronikus médiumokban rendezett viták, amelyeken Robert Fico kormányfő, az elnökválasztás legfőbb esélyese nem vett részt. – Csak rontaná az esélyeit, ha kihívóinak a céltáblája lenne. Ezért inkább kormányfőként egyedül osztja az észt, valójában így kampányol, de a jövő héten nyilván ő is beszáll a vitákba – vélekedik Pavol Haulík neves szociológus. E hétre viszont Fico nőnapot hirdetett.

Minden nap más szlovákiai település művelődési házának színpadára sántikált be, a kampányfociban szerzett sérülése miatt gipszkötésben. Virággal és szóvirágokkal kábította a hallgatóságát, majd anyósviccekkel és a házastársak hűtlenkedéseit felelevenítő tréfákkal szórakoztatta a gyengébb nem képviselőit.

Az ukrajnai válság miatt azonban Fico váratlanul nehéz helyzetbe került, mert szinte minden kampányrendezvényen ugyanazzal a kérdéssel szembesült: miért óvatoskodik a kabinetje, miért nem bírálják Putyint? – Oroszország megsértette a nemzetközi jogot, ez nyilvánvaló, de ne tegyünk úgy, mintha az ottani piac mindezek után nem érdekelne bennünket. Jelenleg évente 250 ezer személygépkocsit exportálunk Oroszországba, az autókivitelünk egynegyedét, onnan kapjuk a földgázt, a kőolajat, ami életbe vágóan fontos számunkra. Legyünk észnél! – ismételgette Robert Fico, akinek a harmincnyolc százalékos támogatottsága állandósulni látszik.

A szlovákiai magyarok arra kapták fel a fejüket, hogy még a Pátria Rádió, illetve a Szlovák Televízió (RTVS)magyar adásában is szlovákul volt kénytelen kampányolni Bárdos Gyula, akit a Magyar Közösség Pártja indít az államfőválasztáson.

Robert Fico gipszkötésben, mankóját letéve vicceket mesél

– Ha az anyanyelvén szólna a két médiumban, akkor előnybe kerülne szlovák vetélytársaival szemben – érvelt Juraj Kadás kommunikációs igazgató. – Ezt a döntést a Médiatanács hozta, többszöri tiltakozásom hiábavaló volt. Bárdos még önmaga magyar hangja sem lehet, a fordítást csak a bemondó mondhatja alá. Mégsem kockáztathatom a kilátásba helyezett tizenötezer eurós büntetést, annyira szűkös a költségvetésünk – válaszoltamegkeresésünkre Lovász Attila, a pozsonyi nemzetiségi adások főszerkesztője.

Egyelőre a legizgalmasabbak az újságok által szervezett nyilvános viták, amelyek egyikének a helyszíne, a pozsonyi Dunaj áruház konferenciaterme szűkösnek bizonyult a nagy érdeklődés miatt. Az egyik jelölt, a mindössze negyvenegy éves Radoslav Procházka alkotmányjogász azt bizonygatta, hogy Szlovákiának dinamikus államfőre van szüksége, nem pedig olyanra, aki politikai nyugdíjasotthonnak vagy felhőtlen üdülésnek tartja ezt a tisztséget. Mire a polgárok ellenfelének, a hatvankilenc éves Milan Knazko színésznek, a rendszerváltás egyik néptribunjának szegezték a kérdést: mit szól ehhez?

– Ronald Reagan hozzám képest néhány hónappal idősebb korában lett az egyik legsikeresebb amerikai elnök. Ráadásul én sokkal jobb színész vagyok, mint ő volt. A kondíciómmal pedig lepipálom a negyvenéveseket is – hangzott a vastapsot kiváltó felelet.

Andrej Kiskától (akire jelenleg a felnőtt lakosság huszonhét százaléka voksolna) azt igyekeztek megtudni, vajon igaz-e, hogy több mint két évtizede Vladimír Meciarral bratyizott, és a vadprivatizáció idején így gazdagodott meg. A rendszerint félszegen viselkedő vállalkozó ezúttal határozottan válaszolt: – Valamennyi rágalmat tételesen cáfolom az Antikiska.sk honlapomon, olvassák csak el!

Bárdos Gyulát nem hívták a pozsonyi lakossági fórumokra. – A pergő vita érdekében csak a felmérések szerinti rangsor első négy jelöltjét invitáltuk. Közülük Robert Fico nem jött el – tájékoztattak a szervezők. A TA3 hírtelevízióban viszont Bárdos a válaszaira a második legtöbb nézői szavazatot kapta. A múlt heti, révkomáromi kampánynyitón telt ház fogadta őt.

– Színtiszta szlovák városokban is vendégeskedem. Csaknem mindenhol azt firtatják, miért akarnak a szlovákiai magyarok autonómiát, meg kettős állampolgárságot, netán így akarják szétverni az országot? Azzal érveltem, hogy riasztóan csökken a legtöbb itteni kisebbség lélekszáma, a magyarok például két évtized alatt csaknem 120 ezerrel lettek kevesebben, ezért is fontos, hogy az eddiginél jóval nagyobb beleszólásuk legyen önmaguk és az ország sorsába, döntéseibe. Azt meg végképp nem értem, hogy Szlovákia szuverén államként, ráadásul uniós tagországként miért fél attól, ha polgárai felveszik egy másik ország állampolgárságát is? – válaszolta.

Jellemző történetként megemlítette, hogy amikor Liptószentmiklóson (Liptovsky Mikulás) kiszállt az autójából, néhány fiatal kiabálni kezdett, hogy mit keres itt egy magyar, húzzon el a Duna túlsó partjára. Aztán beültek a vitaestre, s amikor hazaindult, odajöttek és a kezüket nyújtották: –Jöjjön el máskor is! – mondták némi bűntudattal a hangjukban. Amikor a választási esélyeiről érdeklődöm, Szlovákia első magyar elnökjelöltje elmosolyodik. – Március 15-én lesz az elnökválasztás első fordulója. Az lenne a szép, ha ez a nap az idén hármas ünnep lenne. Ebből kettő biztos: az egyik a szabadságharc évfordulója, a másik a születésnapom. Mindez akkor válna még szebbé, ha a felvidéki magyarok felhagynának a pártoskodással, és minél többen jönnének el voksolni. Bízom más nemzeti kisebbségek és szlovákok szavazataiban is.