A hatvanöt százalékos feldolgozottságnál közzétett részeredmények tanúsága szerint a csokimilliárdos volt gazdasági miniszter, Petro Porosenko, az ellenzéki UDAR jelöltje nyerte a vasárnap tartott elnökválasztást Ukrajnában. Porosenko a szavazatok 53,85 százalékával vezet a riválisai előtt, ami azt jelenti, hogy az első fordulóban megszerezte a győzelmet. A legközelebbi riválisa, Julija Timosenko exkormányfő jelenleg 13,09 százalékon áll. A szélsőjobb leszerepelt. Oleh Tyahnyibok, a parlamenti Szvoboda elnöke a voksok 1,16, a Viktor Janukovics elnök elleni tüntetéseken szerveződött Pravij Szektor vezetője, Dmitro Jaros mindössze a 0,68 százalékát kapta meg. Ahhoz, hogy Porosenko már az első fordulóban győzzön, a szavazatok felét és még egyet kellett megszereznie.

Porosenko győzelmét a szakértők többnyire Oroszország politikai vereségének tartják. Andrej Illarionov, Vlagyimir Putyin orosz elnök volt gazdasági szakértője, az amerikai Cato intézet munkatársa erről azt mondta, nem az a fontos, hogy ki következő ukrán elnök, és az sem, hogy már az első fordulóban megnyerheti a választást. Nem is az, hogy Julija Timosenko, a kormányzó Batykivscsina jelöltje veszített, ami kétségessé teszi, lesz-e még szerepe az ukrán politikában. Illarionov szerint az a fő eredmény, hogy „jogi értelemben" vége a putyini mítosznak Ukrajna széteséséről, azaz nyugat-keleti kettészakadásáról. (Erre utal egyébként a szélsőjobb jelentéktelenségbe fulladó elnökválasztási szereplése is. Oroszország többek között arra hivatkozva vonult be a később annektált Krím félszigetre és áll ki a két kelet-ukrajnai megyében, Donyeckben és Luhanszkban függetlenséget kiáltott szeparatisták mellett, hogy az ukrán szélsőségesek orosz anyanyelvű vagy nemzetuiségű honfitársaikat fenyegetik.)

Egy másik politológus, Szerhij Taran arra mutatott rá, hogy vereséget szenvedtek a választáson mindazok az ukrán politikusok, akik Moszkvával álltak szoros kapcsolatban, politikájukban a kremli irányvonalat képviselték. Hangsúlyozta, hogy az ukrán vezetésben csak Európa-párti politikusok maradtak, Porosenko támogatásával pedig az ukrán választók az ország európai integrációja mellett tették le a voksukat. A politológus az új államfő leginkább sürgető feladatának a kelet-ukrajnai szeparatizmus megfékezését nevezte, továbbá az oligarchikus rendszer megszüntetését reformok útján. Úgy vélte, nehéz feladat előtt áll az új elnök, akinek amellett, hogy az ország súlyos gazdasági helyzetének javításában eredményeket kell felmutatnia, még erős parlamenti ellenzékkel is meg kell küzdenie.

Volodimir Feszenko az új elnök előtt álló feladatok közül az ország vezetésének megújítását, előre hozott parlamenti választások kiírását és a korrupció elleni harcot nevezte meg. Az elemző Timosenko hibájául rótta fel, hogy kampányának egyik fő eleme Ukrajna NATO-csatlakozása volt, amivel még jobban eltávolította magától a keleti országrészben élő választókat.

Ruszlan Bortnik rövid távúnak és törékenynek tartja Porosenko rendkívül magas támogatottságát, amelyet szerinte a az ukrán választóknak a háborútól és bizonytalanságtól való félelmének, valamint a többi elnökjelölt rendkívüli népszerűtlenségének köszönhet. Kiemelte, hogy Porosenko választási győzelmét nem politikai programjának köszönheti, amelyet szerint nem is ismer senki, és nem is ideológiai álláspontjának. Ez utóbbit azzal támasztotta alá, hogy egyaránt rá szavaztak ukrán nacionalisták és kommunisták, a nyugati, illetve a keleti orientáció hívei. Mindez azonban a szakértő szerint azt a kockázatot hordozza magában, hogy a választók gyors és látványos eredményeket várnak az új elnöktől mind a kelet-ukrajnai konfliktus rendezésében, mind az ország szociális és gazdasági állapotában. Gyors, kedvező változások hiányában pedig népszerűsége hamar zuhanni kezd, akár már jövő tavaszra mélypontra juthat – vélekedett az elemző.