Massachusetts államban ugyan nincs halálbüntetés, de mivel szövetségi perben ítélték el, méreginjekció várja Dzsohar Carnajevet, azt a csecsen bevándorló férfit, aki 2013. április 15-én a bátyjával, Tamerlannal hajtott végre kettős merényletet a bostoni maraton célszalagjánál. Tamerlan még a merényletet követő hajtóvadászatban meghalt, Dzsoharra pedig pénteken halálbüntetést szabtak ki a három halálos áldozatot követelő és 260 embert megsebesítő támadásért, nemsokára pedig az Indiana állambeli Terre Haute-ba szállítják, ahol végrehajtják rajta a halálos ítéletet. A lélegzetét emiatt persze senki ne fojtsa vissza. Amióta 1988-ban szövetségi szinten visszaállították a halálbüntetést, Terre Haute-ban – ahova a szövetségi perekben halálra ítélteket küldik – összesen 74 rab várt kivégzésre, és közülük eddig csak hármat végeztek ki.

Dzsohar Carnajev a cellájában április 22-én. Megbánás? Handout / Reuters

A sorozatos fellebbezések miatt egy átlagos rab több mint egy évtizedet tölt halálsoron itt, de ebből a szempontból a rekordot valószínűleg egy rendőrgyilkos, a kubai származású Manuel Valle, tartja, aki 1978-ban Floridában ölt meg egy embert és ott is végezték ki 33 évvel később, 2011. szeptember 29-én.

Ami Dzsohart illeti, Boston lakói számára a kivégzés helyett egyértelműen inkább az életfogytiglant tartják a megfelelő ítéletnek. A Boston Globe április végi felmérése szerint a városban mindössze a megkérdezettek 15 százaléka támogatja, hogy kivégezzék, amivel szemben 66 százalék szállt síkra az életfogytiglanja mellett.

Az utóbbi támogatottságát ékesszólóan jelzi a levél is, amelyet az egyik halálos áldozat, a mindössze nyolcévesen meghalt Martin Richard anyja és apja írt a lapnak, kérve a hatóságokat, hogy a fiatalabbik Carnajev fivért csak életfogytiglanra ítéljék, mert ha kivégzik, az csak késleltetné, hogy a család érzelmileg túltegye magát a helyzeten. „A halálbüntetés csak évekig tartó fellebbezés-sorozatot vonna maga után, és azt, hogy újra és újra át kell élnünk életünk legfájdalmasabb napját. Reméljük, hogy a két még élő gyermekünknek nem ama fájdalmas mementó árnyékában kell felnőniük, amitől a vádlott megfosztotta őket” – hangzik Bill és Denise Richard levele.

Az ítélet kétéves sebeket tépett fel Brian Snyder / Reuters

Hatósági részről azonban az enyhítési szándéknak eddig nem sok jele van. Charlie Baker massachusettsi kormányzó a tavalyelőtti merénylettől függetlenül is a halálbüntetés hívének számít, a pénteki esküdtszéki döntés előtt pedig Steve Mellin ügyész úgy érvelt, Dzsohar láthatóan nem akar meghalni, amire több lehetősége is lett volna menekülés közben. A halálos ítélet nem adja meg a számára azt, amit akar. Hanem az, amit megérdemel” – mondta záró megjegyzéseiben az ügyész.

A két év után újra feltépett sebek mellett az amerikaiakat az ügyben hónapok óta a leginkább az foglalkoztatja, megbánta-e Dzsohar, amit tett. Egy börtönkamera tanúsága szerint nem egészen, amivel szemben Helen Prejean, a Susan Sarandon és Sean Penn főszereplésével készült Oscar-díjas Ments meg, Uram! mögötti hasoncímű könyv szerzője azt álltja, hogy igen. A halálbüntetés-ellenes fellépéseiről ismert katolikus apáca március óta ötször találkozott Dzsoharral. „Senki nem érdemli meg, hogy úgy szenvedjen, ahogy ők, az áldozatok szenvedtek” – mondta neki állítólag a férfi.