Kétszáz évvel az 1815-ös waterlooi csatát követően, amikor a brit-holland és a porosz hadsereg végzetes csapást mért Napóleon fegyvereseire, Párizs újabb ütközetben maradt alul belga földön, ezúttal a pénzforgalom piacán. Nem sikerült ugyanis megakadályoznia, hogy keleti szomszédja olyan euróérméket gyártson, amelyek emléket állítanak a francia császár fölött aratott évfordulós győzelemnek.

A belgák eredetileg kéteurós emlékérméket szerettek volna piacra dobni a monetáris unió országaiban, ám a franciák megtorpedózták a tervet, amely szerintük csak aláásta volna az európai egységet. Amikor megérkezett a párizsi vétó — egyenesen az eurózóna állam- és kormányfőinek az asztalára — 175 ezer darab „waterlooi” kéteurós már ott sorakozott a pénzverde papírba csomagolt gurigáiban.

Mivel a belga kormánynak semmi sem drágább, mint az európai egység, visszakozott, de csak félig: kéteurósok helyett, 2,5 eurósok legyártására adott megrendelést a pénzverdének.

A waterlooi emlékművet, valamint a francia és a szövetséges hadak szembenállását ábrázoló „félpénz” csak Belgiumban kapható, nem kerül pénzforgalomba, és előreláthatóan a gyűjtők vitrinjében végzi. Darabját hat euróért vesztegetik. A 10 eurós emlékérme, amelyen Napóleon, illetve a csata két hőse, az angol Wellington, és Vilmos, orániai herceg látható, 42 euróba kerül.