A csütörtöktől megvásárolható könyvből a szerdai prágai lapok és internetes portálok közölnek részleteket. A szerző több mint egy évtizeden át a cseh elnök híve, barátja és legfőbb tanácsadója volt, ám lobbistaként több korrupciós botrányba keveredett, ezért Milos Zeman hivatalosan szakított vele, és magánemberi kapcsolataik is megromlottak.

Miroslav Slouf szerint „korunk legsikeresebb cseh szociáldemokratájának" tulajdonképpen két énje van: „Az egyik Zeman ragyogó elme, nagyszerű és szavatartó cimbora, a másik viszont kiszámíthatatlan hangulatember, keményfejű alak, aki egyre inkább elveszíti szociális és diplomáciai intelligenciáját. Sajnos, egyre inkább ezek a rossz tulajdonságai hatalmasodnak el rajta, amelyek mind aggasztóbban degenerálják a személyiségét. Ezt az elmúlt hónapok botrányai egyértelműen igazolják" - mutat rá a szerző.

Slouf szerint Milos Zeman csaknem másfél évtizede még kormányfőként képes volt legalább baráti körben elismerni tévedéseit. „Főleg Pavel Dostál kulturális miniszterre hallgatott, aki szűk körben mondogatta neki: Bimbó, hagyd abba az agymenéseidet, hallgass barátaid érveire. És legtöbbször hajlott a jó tanácsra. Ma már egyszer sem.. Makacsul és dühödten ragaszkodik nézeteihez, még akkor is, ha nyilvánvaló, mennyire téved" - olvasható a visszaemlékezésben.

Miroslav Slouf utal Milos Zeman mértéktelen alkoholfogyasztására is, amely miatt csaknem teljesen elveszítette realitásérzékét és a polgárok iránti empátiáját.

„Ha mellette maradhattam volna, biztosan nem keveredik abba a nemzetközi malőrbe, amikor tántorogva érkezett a cseh koronázási ékszerek megtekintésére, amelyeket majdnem bepiszkított" - állítja a szerző. Aki arra is választ ad, hogy az elnök miért utálja az újságírókat: „Örök nyomot és fájdalmat hagyott benne néhány bulvártollnok érzéketlensége, akik egymást túllihegve bizonygatták, olykor féligazságokkal és hazugságokkal is, hogy miért akart öngyilkos lenni az államfő fia."

A könyvben más politikusok sem kapnak jó bizonyítványt. Bohuslav Sobotka kormányfőről például az jelent meg, hogy legfeljebb politikusként képes megélni, viszont a civil életben aligha boldogulna, mert annyi "gógyija" sincs, amennyit a parlamenti képviselők asszisztenseitől joggal elvárhat az ember" - vélekedik Miroslav Slouf.