Családjuk körében tölthetik büntetésük utolsó évét az elítéltek Dániában. A Der Standard riportban számol be arról, hogy miféle, Európában egyedülálló műintézmény az engelsborgi börtön. Cellák helyett kis lakásokban élnek itt a kinti életre készülő rabok, rácsok és lakatok helyett csupán a szabályok fixek: mikor kell a családoknak hazatérniük. Börtönőrök helyett pedig terapeuták foglalkoznak velük.

Első hallásra meghökkentőnek tűnhet, hogy a börtönbe a rabok mellé beköltözhetnek a családtagok: a feleségek innen járnak dolgozni, a gyerekek innen mennek óvodába vagy iskolába. A dánok állítják, sokat számít a későbbi visszailleszkedésben az Engelsborgban eltöltött idő. Persze kemény bűnözők nem kerülhetnek ide, és aki megszegi a szabályokat, azt is visszautalják egy valódi börtönbe. Az innen szabadulók közül a visszaesési ráta csupán 8 százalék, míg az összes dán bűnelkövető körében eléri a 30 százalékot.

A cikkben szereplő Morten súlyosan terhelt családból származik. Három generációra visszamenőleg minden férfirokona a rács mögé került. Nagyapja - akit példaképnek nevez - 20 évet kapott, rablásért és testi sértésért, de hat nagybátyja és két öccse is börtönben végezte. Ő csokoládélopással kezdte, majd jöttek a nagyobb stiklik, drogkereskedelem és fiktív cég létrehozása, adócsalás, egyebek. De amikor megszületett a fia - letartóztatása után néhány nappal -, akkor úgy döntött, ennek ideje véget vetni. Engelsborgról egy terapeutától hallott, és mindent elkövetett, hogy bejusson ide. Most kettesben éldegélnek itt a fiával. Reggel Morten elviszi az iskolába, aztán bevásárol, megfőz, délután együtt játszanak. A kisfiú tudja, hogy azért vannak itt, mert az apja valami rossz fát tett a tűzre. De Morten fogadkozik: azt szeretné, ha a fia ebből tanulna, és vele megszakadna a siralmas családi sorozat.