A kilépésről döntő népszavazás, a Brexit után a nyelvújítók új szlogent vezettek be, a maradásra utaló Bremaint, amit több tízezer békés tüntető tűzött zászlajára a szombaton a londoni Hyde Park és a Parliament Square között tartott felvonuláson. A közösségi hálón sietve megszervezett March for Europe demonstráció szónokai között ott volt Bob Geldof, a veterán ír énekes és politikai aktivista, aki tömegtüntetésekre és kisebb közösségek összefogására is biztatott, hogy elkerülhető legyen az,amit Nagy-Britannia „tönkretételének" nevezett. A több mint egymilliós többséggel megszavazott kilépés élharcosai szerint a maradáspártiak cask hisztizinek a vereség után.

Geldof és a maradáspártiak Stefan Wermuth / Reuters

A Konzervatív Párt új vezetőjének tisztségéért folyó versenyt toronymagasan vezeti a maradáspárti Theresa May belügyminiszter, aki mellett eddig a 330 fős frakció több mint egyharmada elkötelezte magát, igaz, ez csak becsületbeli ügy, mert a szavazás titkos. A parlamenti képviselők között egyaránt húsz képviselő felett jár Stephen Crabb szociális és nyugdíjügyi miniszter, Andrea Leadsom energetikai államtitkár, a Brexit-kampány tévévitáinak hőse és kilépéspártiak egyik vezetője, Michael Gove támogatottsága.

Az igazságügyi miniszter kettős árulása, előbb közeli barátja, David Cameron, majd harcostársa, Boris Johnson cserbenhagyása, nem beszélve felesége, Sarah Vine újságíró Lady Macbeth-i intrikáiról, súlyos károkat okozott népszerűségének és tekintélyének. Lapjelentések szerint tory kormányzati és pártvezetők azt fontolgatták, hogy ha a kedd délután helyi idő szerint 6 órakor kezdődő voksolás első fordulójában May túlságosan nagy fölényhez jut, a többi jelölt lemondana a javára és ebben az esetben nem lenne szükség a 125 ezres párttagság postai szavazására. Gove és Leadsom megtorpedózta a „koronázási" tervet, mondván, így éppen a Brexit élharcosai nem jutnának szerephez, May pedig nem kapna országos felhatalmazást a párt irányítására

Közben a másik oldalon kisebbfajta politikai csoda történt Jeremy Corbyn egy héttel az után is az ellenzék vezére, hogy a munkáspárti frakció túlnyomó többsége megfosztotta bizalmától. Az ellene tervezett vezetőválasztási kihívásra riváliként eddig senki nem jelentkezett. A The Sunday Times értesülései szerint Corbyn legalább szerdáig, az iraki háború elindításának hátteréről készített Chilcot-jelentés nyilvánosságra hozataláig nem mozdul, hogy „keresztre feszíthesse" Tony Blairt, sőt, Alex Salmond volt skót miiszterelnökkel összhangban követelhesse, hogy állítsák a hágai Nemzetközi Bíróság elé a volt brit kormányfőt.

A toryk között sokan tartanak May túlzott fölényétől Dylan Martinez / Reuters

A politikai viszályok, összeesküvések közepette a Whitehall tisztviselői a színfalak mögött már a Brexit utáni tényleges tárgyalásokat tervezik. Ahogy erre a parlament közigazgatási és alkotmányügyi bizottságának elnöke, Bernard Jenkin már a múlt héten figyelmeztetett, a 2010 óta 20 százalékos leépítésen átesett köztisztviselői kar nincs felkészülve a több száz kereskedelmi megállapodásról és az EU-szabályozás átalakításáról szóló bonyolult tárgyalásokra. Akárhogy is szeretné sürgetni az EU a hírhedt 50. paragrafus életbe léptetését, ez nem fog elindulni az új kormányfő októberi hivatalba lépése előtt.

Az Egyesült Királyság legfőbb célja persze az, hogy ezután is hozzáférjen az 500 millió fogyasztót jelentő európai szabad piachoz. A múlt heti EU-csúcs már Cameron nélkül tartott második napján az a megállapodás született, hogy előbb a válópert kell lefolytatni, és csak utána kezdődhet meg az alkudozás az új megegyezésről. A hivatalos brüsszeli álláspont szerint a munkaerő szabad áramlása nélkül nincs szabad piac sem.

Corbyn egyelőre Blair bíróság elé állítására fokuszál Peter Nicholls / Reuters

A brit médiában egyre több olyan hang szólal meg, köztük Blair a Sky Newson, vagy David Frost korábbi vezető külkereskedelmi diplomata a The Daily Telegraph-ban, akik szerint nem kell elsietni a döntést. Elmélyült tárgyalásokat kell folytatni a huszonhét EU-tagországban, hogy kiderüljön, mi a legkedvezőbb a szigetország számára. Frost, ahogy többek között a Financial Times szerkesztője, Wolfgang Münchau is azzal érvel, hogy a legjobb megoldás lenne csatlakozni az Európai Gazdasági Térséghez. Ebben az esetben Nagy-Britannia élvezné a szabadkereskedelem előnyeit – de nem lenne beleszólása az EU döntéseibe. Ráadásul a britek előre nyitnának egy kiskaput az alkun. Szerintük korlátot, öt vagy tíz évet lehetne szabni az RGT-tagságnak is, ennyi idő alatt ugyanis eldőlne, beváltja- e az EGT a hozzá fűzött reményeket.