„Ügyvédnek lenni veszélyes, ez van”
– Ügyvédnek lenni veszélyes, ez van - sóhajtott Sztanyiszlav Markelov ravatalánál kollégája majd kis gondolkodás után levette szőrmesapkáját a havas esőben, és tovább araszolt a mintegy kétszáz fős tömegben, amely a Moszkva belvárosában a nyílt utcán lelőtt 35 éves ügyvédet búcsúztatta.
– Igen, igen, meg aztán a jogtól egyre inkább a politika felé ment - tette hozzá az Országos Ügyvédszövetség elnökhelyettese, Nyikolaj Kljov, mintegy megadva Markelov halálának magyarázatát.
Egyelőre azonban csak annyi bizonyos, hogy Markelovnak ügyvédként sok potenciális ellensége lehetett. A számtalan verzió közül az egyik szerint a 2000-ben, egy fiatal csecsen lány elrablásáért és megöléséért tíz évre elítélt, ám a múlt héten kedvezményesen szabadult Jurij Budanov ezredes hívei bosszulták meg, hogy a Csecsenföldön szolgáló tiszttel szemben az áldozat családját Markelov képviselte, aki jogi lépéseket tett Budanov idő előtti kiengedésével szemben.
De azt sem zárják ki, hogy egy másik ügy miatt a jelenlegi csecsen elnök, Ramzan Kadirov emberei ölhették meg Markelovot és az utcán vele beszélgető Anasztaszija Baburovát, a Novaja Gazeta fiatal munkatársát. (Markelov a hetilap ügyvédje is volt, személyesen ismerte a lapnak dolgozó, 2006 őszén meggyilkolt Anna Politkovszkaját is, aki a csecsenföldi jogsértésekről írt.)
Az is lehetséges, hogy a Moszkva melletti Himkiben folyó ingatlanügyekben érdekelt bűnözői kör vagy egy neonáci csoport szervezte meg a kettős gyilkosságot.
– Akkor bezzeg nem voltatok sehol, amikor lelőtték őket - vetette oda egy nő a rendőröknek, akik szúrópróbaszerűen kutatták át az Osztankino temető felé haladókat, saját bevallásuk szerint röplapokat keresve. A két rendőr nem válaszolt, sőt, a szokásostól eltérően még elnézést is kértek az átkutatottaktól.
- Kérek mindenkit, hogy ne mondjon semmit, csak csöndben búcsúzzon el Sztasztól - fordult a rokonokon és ismerősökön túl újságírókból, ügyvédekből, jogvédőkőkből álló gyászolókhoz az ügyvéd fivére, Mihail, elkerülendő, hogy politikai akcióvá terebélyesedjen a temetés. A megjelentek ezt betartva csak a sírtól messzebb nyilatkoztak.
– Ezzel a gyilkossággal kesztyűt dobtak az államnak az elkövetők – mondta Genri Reznyik. Az ügyvéd a kilencvenes években Borisz Jelcin elnököt képviselte polgári ügyekben és védence volt Borisz Berezovszkij is.
– Ha Kadirovék állnak az ügy mögött, akkor nagyobb eséllyel göngyölítik fel, de ha orosz veterán tisztek az elkövetők, akkor nem valószínű – mérlegelte Lev Ponomarjov jogvédő, megjegyezve, hogy érdemben egyetlen nagy horderejű gyilkosság hátterére sem derült fény.
Az orosz vezetés nem kommentálta a gyilkosságot, a temetésen nem képviseltette magát egyetlen politikus sem.
„Nem látod, hogy itt kettőspont van?! Nem Putyin a pedofil, hanem Budanov?”
Harmincfős tüntetésre adtak engedélyt a hatóságok Markelov temetésének előestéjén Moszkva belvárosában. A megemlékezés nyugodtan zajlott le, bár a tüntetők olykor lingvisztikai, jogi és számtani vitába keveredtek civil ruhás rendőrökkel.
– Nem látod, hogy itt kettőspont van?! Nem Putyin a pedofil, hanem Budanov, aki fiatalkorú lányt erőszakolt meg! Ezt csak Putyinhoz intézem, azért van a neve az elején - a tüntető végül mégis összegörgeti papírját, amely szerint Markelov halála mögött a Csecsenföldön szolgált, tíz évre elítélt orosz ezredes bosszúja áll.
A járókelők többnyire nem is lassítanak, néhányan azonban elolvassák a sorfal transzparenseit, és óvatosan megkerülik a Markelov és a vele együtt megölt újságírónő fotója előtt égő mécsest. - Na, most akkor ezek tüntetők, vagy nem? - tűnődik egy bundás hölgy, szatyorral a kezében, rendőrhöz fordulva. Választ sem várva végül a szervezőhöz fordul. Mint kiderül, ő „hatósági személy” és mint ilyen, kéri, hogy ne lépjék túl a harminc főt.
– Már negyvenet számoltam össze, megírom a jelentésben! - méltatlankodik az asszony, de a nyugdíjas szervező csak vállat von. - Nem szégyelled magad, megöltek két embert te meg tüntetőket számolsz?! – kiált rá azonban egy néni a transzparens mögül. A szatyros asszony a rendőrig hátrál. – Maradhatnak? – kérdi tőle, mire az bizonytalanul válaszol: Hát, maradjanak.
(MOSZKVA)
