Hszi – aki a 2012 végén esedékes pártkongresszuson várhatóan főtitkár, 2013-ban államfő lesz – azt fejtegette a szerzetesek előtt: Tibet Kína elidegeníthetetlen része, a vallási képviselők pedig hozzájárultak a társadalmi stabilitás, a nemzeti integritás fenntartásához. – A párt és a kormány nem fogja elfelejteni az önök pozitív hozzájárulását – idézte a Xinhua hírügynökség az alelnököt. A színhely nem érdektelen, hiszen 2008 márciusában a lhászai kolostorokból  indult ki a kínai ellenőrzéssel szembeni, véres összecsapásokba torkolló megmozdulás.

Hszi most pekingi kormánydelegáció élén vett részt „a Tibet békés felszabadítása” hatvanadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. Beszédeinek az volt a vezérgondolata, hogy a gazdasági fejlődés és a közoktatás viszi előre Tibetet, ehhez járulnak hozzá azok a szakemberek, orvosok, tanárok is, akik Kína különféle körzeteiből jöttek. Ez volt a válasza azoknak, akik Tibet kultúráját féltik a betelepülő han kínaiaktól. 

Az alelnök látogatása idején adták át Tibet első 40 kilométeres autópálya szakaszát, amely Gonggar repülőterét köti össze Lhászával. A tavaly zárult ötéves terv során 163 milliárd jüan (mintegy 25 milliárd dollár) értékben ruháztak be a tibeti autonóm tartományban, amelynek a GDP-je az utóbbi két évtizedben a kínai átlagot meghaladó ütemű, kétszámjegyű növekedést ért el. Az elkövetkező öt évben újabb 138.4 milliárd jüant fordítanak a tibeti fejlesztésekre. Xi üzenete egyértelmű: miért nem a fejlődést honorálja a külvilág és a tibetiek egy része, akik a vallásszabadságot és az autonómiát kérik számon Pekingtől?