Az Európai Uniónak a magyar médiatörvénnyel kapcsolatos reakcióit elemzi Paul Lendvai a Der Standard csütörtöki számában megjelent kommentárjában. A liberális osztrák napilapban rendszeresen publikáló vezető publicista emlékeztet: nem először fordul elő a történelemben, hogy Magyarország az európai politika tesztjének terepe lett. Így volt ez az 1956-os forradalom véres leverése után, amikor a magyarok hathatós támogatás helyett csak vigasztaló biztatásokat és segélycsomagokat kaptak a Nyugattól, majd pedig az 1989-es rendszerváltás és kockázatos határnyitás után, amikor az első szabadon választott kormány idején kellett eltemetniük a milliárdos nyugati hitelekkel kapcsolatos túlzott reményeiket.

Ma, a balliberális tábornak az idei parlamenti és önkormányzati választásokon elszenvedett megsemmisítő veresége után sok újságíró és értelmiségi reményeit ismét a Nyugatba, pontosabban az EU-ba veti - írja. Konkrétan a nemrég elfogadott médiatörvény nemzetközileg élesen elítélt rendelkezéseiről van szó, amelyek általános felfogás szerint kitárják az ajtót az állami és az öncenzúra előtt.

ppen Ausztria 2000. évi példája mutatja, hogy a retorikai, végeredményben "fogatlan" szankciók Magyarország ellen kontraproduktívak lennének, sőt akár nevetségesnek is bizonyulnának, miután Herman Van Rompuy, az EU Tanácsának elnöke - éppen a médiatörvény parlamenti elfogadásának napján Budapesten - a magyar miniszterelnökkel való „kiváló együttműködést" dicsérte. Orbán a külföldi kritikára válaszul kijelentette: esze ágában sincs megváltoztatni a médiatörvényt. A „magyarországi erős ember” túlságosan jól ismeri a képmutató brüsszeli vezetőket, akik kevés kivétellel nem az értékek, hanem csakis és kizárólag az államcsődök és az euró sorsa miatt aggódnak - állapítja meg Lendvai.

A publicista a Süddeutsche Zeitung című német liberális napilapban, ugyancsak csütörtökön megjelent terjedelmes interjúban elemezte az Orbán-kormány politikáját és a magyar EU-elnökség kilátásait. Egyebek között kijelentette, hogy Orbán még az ellenzéki időkben, gazdag magyar nagyvállalkozók segítségével ügyesen jobboldali médiabirodalmat épített ki, és így egyértelmű jobboldali és szélsőjobboldali médiahegemónia alakult ki Magyarországon. Ez szerinte érvényes a nyomtatott sajtóra, a rádiókra és televíziókra egyaránt. Csupán egyetlen terület maradt, amelyet a jobboldal még nem ellenőriz: a blogok és internetes fórumok.

Lendvai szerint a magyar lapok nem tájékoztatnak részletesen a médiatörvényre vonatkozó külföldi bírálatokról, csupán összefüggéseikből kiragadott véleményeket közölnek, és összeesküvést emlegetnek. Szélsőjobboldali körök a cionistákat, mások a nemzetközi bankokat teszik felelőssé. A sajtó az ellenvéleményeket figyelmen kívül hagyja, és így sok magyar olvasónak sejtelme sincs arról, hogy a médiatörvényt külföldön elítélik. Nagy kár - véli Lendvai -, hogy nincs már olyan, az egykori Szabad Európa Rádióhoz és az Amerika Hangjához hasonló, magyarul beszélő adó, amely a magyar közönséget a külvilág eseményeiről és a Magyarországról szóló külföldi sajtóbeszámolókról tájékoztatná.