'Ne kérdezz és ne beszélj!' – gyerekeket zaklattak ír papok
Felháborodással és az áldozatok iránti mély együttérzéssel fogadta a brit közvélemény a dublini főegyházmegyében előfordult, gyermekekkel szemben elkövetett visszaélésekről készült 750 oldalas jelentésben feltárt tényeket.
A vizsgálóbizottság az 1975 és 2004 között elkövetett zaklatásoknak járt utána és röviden összefoglalva arra a következtetésre jutott, hogy az állam a „ne kérdezz, ne beszélj” politikáját követte, amikor szemet hunyt a tömeges méretű molesztálások felett. A három kötetbe foglalt dokumentum kijelenti, hogy a „titoktartás, a botrány elkerülése, az egyház tekintélyének védelme és vagyonának megőrzése” fontosabb volt, mint igazságot szolgáltatni a szenvedőknek. Az eljárás során nem bizonyosodott be, hogy szervezett pedofil bűnszövetkezet működött volna az egyházon belül, de az igaz, hogy elképesztő mennyiségű, 172 nevesített és tizenegy meg nem nevezett pap ellen nyújtottak be panaszt.
A bizottság a listát 46 római katolikus papra szűkítette le, akik ellen a hosszú évek során összesen 320 gyermek tett panaszt. Közülük tizenegyet ítéltek el szexuális zaklatás miatt. Bár ez már nem tartozott a grémium hatáskörébe, 2004 májusa óta, ugyancsak a dublini főegyházmegyében szolgáló papok ellen 130 további bejelentés érkezett. A megdöbbentő információk között különösen riasztóan hatott, hogy volt olyan pap, aki saját bevallása szerint több mint száz gyermekkel fajtalankodott, egy másik pedig két és fél évtizeden át minden második héten megrontott egy kisfiút.
A jelentés elsősorban magukat az egyházra szégyent hozó papokat ostorozza, de bőven kijut a kritikából a rendőrségnek is. Egy bizonyos Edmondus atya ellen tett panaszt például az ír Garda főparancsnoka John Charles McQuaid érseknek adta át, ahelyett, hogy bűnügyi eljárást indított volna. Megesett az is, hogy ugyanazzal a gyerekkel egyidejűleg két pap erőszakoskodott. 1995-ben fordult elő először, hogy a főegyházmegye értesítette a polgári hatóságokat a súlyos visszaélésekről, de az biztos, hogy minden püspök elsődlegesen az egyház iránt mutatott lojalitást.
Az Ír Köztársaság rendőrfőkapitánya elnézést kért a történtek miatt, mint ahogy a jelenlegi dublini érsek, Diarmuid Martin is „minden áldozat felé sajnálatát, együttérzését és szégyenérzetét” fejezte ki, hozzátéve, „tudja, hogy a bocsánatkérés szavai nem elégségesek”. Pénteken a Gyermekmegrontások Ír Áldozatai elnevezésű szervezet felszólította XVI. Benedek pápát, hogy utazzon Írországba és segítsen helyreállítani a katolikus egyház hírnevét.
Az ír egyházat az elmúlt években egyik botrány sújtotta a másik után. Csak a nagyobb vihart kavart esetek közé tartozott, amikor 2005 októberében egy vizsgálat feltárta, hogy a zaklatások és azok elhallgatása széleskörűen elterjedtek a sziget délkeleti részén. Fél évvel ezelőtt pedig katolikus vallásos rendek által üzemeltetett árvaházakban és szakiskolákban kiskorúak sérelmére országos szinten elkövetett szexuális bűncselekményekre derült fény.
