Attól is ódzkodik, hogy a polgári lakosság védelmében küldjön csapatokat. – Sokan dobálóznak olyan kifejezésekkel, mint a repülési tilalmi övezet. Mintha csak egy videójátékról lenne szó – mondta William Daley, a Fehér Ház stábfőnöke. Ezzel párhuzamosan vezető demokrata párti és republikánus szenátorok sürgettek beavatkozást annak érdekében, hogy – mint mondták – Moammer Kadhafi ezredes ne mészárolhassa a saját népét. John Kerry, a szenátus külügyi bizottságának elnöke  – a repülési tilalmi övezet mellett új elemként – a líbiai katonai repterek légitámadással való megrongálását is felvetette, hogy így tartsák a földön Kadhafi gépeit.

A hivatalos verzió szerint azért „minden opció az asztalon van”. Barack Obama elnök is arra kérte a Pentagont: kínáljanak neki különböző lehetőségeket. Az események alakulásának fényében a katonai tervezésben szerepel például a líbiai katonai kommunikáció megzavarása. Mint a The New York Times hétfőn sorra veszi az opciókat, komoly szerepet kaphatnak esetleg a térségbe vezényelt Kearsarge és Ponce partaszállító deszant-hajók, illetve a fedélzetükön tartózkodó tengerészgyalogos expedíciós egységek is. Harriet vadászgépek, helyből felszálló Osprey-k, támadó-, és szállítóhelikopterek is rendelkezésre állnak itt. Felmerült, hogy a felkelőknek – ahogy azok sürgetik is – fegyvereket dobjanak le, vagy kislétszámú amerikai speciális egységek vegyüljenek el közöttük.

Mindez csak seregszemle politikai döntés nélkül. Az Obama-adminisztráció megfogalmazásai ugyan nem teljesen egységesek, de nemzetközi felhatalmazással vállalna csak komolyabb részvételt a most is zajló humanitárius akciókon, így a menekültek légiszállításán túl. A repülési tilalmi övezet (no-fly zone) fenntartását – ami a Pentagon feje szerint eleve Líbia megtámadásával kezdődhetne csak – bonyolult logisztikai műveletnek mondják, ami olaszországi támaszpontokat igényelne. A NATO-tag olaszok és a törökök ENSZ-felhatalmazáshoz ragaszkodnának, erre pedig a világszervezetben vétójoggal rendelkező oroszok, valamint a térség országai nem hajlanak. Elemzők szerint ez a kép akkor változhat érdemben – mint például az 1990-es években Bosznia esetében is –, ha a polgárháborús helyzetben a népirtás elemét hangsúlyosabban érzékeli a nemzetközi közösség.