„Merkozy”-egyezség a szerződésmódosításról
Megkezdődött Európa fővárosaiban a jövő pénteki csúcs előtti végső alkudozás, amelyet Nicolas Sarkozy francia elnök csütörtök esti touloni és Angela Merkel német kancellár péntek reggel a Bundestagban elmondott beszéde vezetett fel. Az európai vezetőknek hét napjuk van arra, hogy kidolgozzanak egy olyan struktúrát a pénzügyek szorosabb összehangolására, amely meggyőzi a piacokat, és mindenki – de legalább az eurózóna 17 országa – számára elfogadható, illetve csak olyan mértékben csorbítja a nemzeti hatásköröket, hogy az alkut a politikusok otthon is „el tudják adni”.
David Cameron brit kormányfő pénteken Párizsban tárgyalt arról, nehogy az eurózóna-tagok nagyon előreszaladjanak esetleg egy külön szerződés keretében. London attól tart, hogy esetleg marginalizálódik, Cameronnak pedig eközben az euroszkeptikus torykat is kordában kell tartania. Angela Merkel hétfőn utazik Párizsba, és remélhetőleg kisütnek valamit Sarkozyvel az Elyseé-palota boszorkánykonyhájában.
A már csak „Merkozy” néven emlegetett páros koordinált beszéde világos, a szerződésmódosítás kérdésében nincs már vita. Merkel jelezte, nem célja külön szerződés megkötése, mert nem akarják növelni az eurótagok és az eurózónán kívüli tagállamok közti távolságot. A szorosabb fiskális unióról sincs vita, csak annak mikéntjéről. Míg Merkel az automatizmusokra helyezné a hangsúlyt, és olyan független európai intézményekre, melyek beleszólhatnak a tagállamok költségvetési, illetve adópolitikájába, és megbüntetik a „bűnös” államokat, addig Sarkozy – a jövő tavasszal esedékes elnökválasztást is szem előtt tartva – nem a nemzetek feletti intézményekre, hanem a nemzeti kormányok szorosabb együttműködésére helyezné a hangsúlyt.
Sarkozy szocialista kihívója, Francois Hollande szerint a jövő heti csúcs eredménye a „megszorítások szerződése” lesz, s jelezte, ő sose hagyná, hogy Németország diktátuma szerint Franciaország lemondjon a szuverenitásának egy részéről. Sarkozy beszédében arra utalt, elképzelése szerint az új Európa éppen hogy több szuverenitást biztosít majd Franciaországnak.
Merkel a Bundestagban hűteni próbálta a várakozásokat: a válságra adott válasz, a szerződésmódosítás hosszú, maratoni procedúra, ami akár évekig is eltarthat. Ismét elvetette az eurókötvények ötletét is. A kancellár arra is figyelmeztetett, a bajba jutott eurózóna-tagok megmentésére létrehozott Európai Pénzügyi Stabilitási Alap (EFSF) képességeit reálisan kell kezelni. Merkel megnyugtatásul azt is kijelentette: abszurd az a feltételezés, hogy Németország akarná irányítani Európát.
A fiskális unió felé elmozdulást jelölte meg Mario Draghi, az Európai Központi Bank vezetője annak feltételeként, hogy a jegybank esetleg nagyobb mértékben részt vegyen az európai gazdaság megerősítésében – legalábbis erre engedett következteti az Európai Parlamentben tett csütörtöki kijelentése. Eközben a Reuters azt jelentette, hogy 200 milliárd euró értékben folynak tárgyalások arról, hogy az európai jegybankok felduzzasztják a Nemzetközi Valutaalap (IMF) Európa megsegítésére fordítandó forrásait.
