A szociáldemokrata párthoz közel álló napilap megállapítja: a Fidesz elsöprő választási győzelme óta "konzervatív forradalom" zajlik az országban. Ennek célja a „nemzeti megújulás" és a „rendszerváltás beteljesítése". A jobboldal túlzott küldetéstudatának okait az 1990 utáni időszakban látja az újság munkatársa. A rendszerváltás utáni első polgári kormányt a magyar jobboldal visszatekintve gyöngének látja: az Antall-kormány szerinte túlságosan is kompromisszumokra törekedett a régi rezsimmel.

A Horn-kormányt követően a miniszterelnöki székbe került Orbán Viktor első kormányfői időszaka is csak rövid jobboldali közjáték volt, 2002 után újból szocialista kormányok következtek. „Orbán leváltása bízvást minősíthető személyes traumájának - még egyszer ez nem fordulhat elő vele. Kétharmados többsége birtokában ezért a múlt év végén ellenőrzés alá vonta a potenciális akadékoskodókat, például az alkotmánybíróságot meg a médiát. A következő lépés egy új, a jobboldali konzervatív oldal szája ízének megfelelő alkotmány lesz" - írta a Frankfurter Rundschau elemzője.

A továbbiakban rámutat: „Orbán pénzügyi és gazdaságpolitikája viszont baloldali populista vonásokat mutat. A bankadó és a külföldi cégekre kivetett válságadó elsősorban multinacionális vállalatokat érint, amelyek a magyar piac jelentős hányadát ellenőrzik. Magabiztos, sőt pökhendi fellépésével a kormány még a hitelezőket, köztük a Nemzetközi Valutaalapot is megsértette. Miközben más, csődközeli helyzetű európai államok egymás után fogadják el a takarékossági csomagterveket, Magyarország pókert játszik, és figyelmen kívül hagyja a pénzpiacok követeléseit. Ami titokban elismerést vált ki az európai baloldalból.”

A német lap szerint a célul kitűzött megújulásnak lélektani komponense van. A magyar nemzet „kollektív emlékezetére traumatikus vereségek és idegen uralom nyomja rá a bélyegét, kezdve az Oszmán Birodalom általi megszállástól a Habsburgok uralmán át a szovjet elnyomásig és a nemzeti erőforrásoknak a külföldi tőke részére történt állítólagos kiárusításáig. A történelem feldolgozása csak most kezdődik, amit Nyugaton sokszor nem vesznek észre. Az I. világháború után elszakított nemzetrészek és területek elvesztésére utaló emlékkövek felállításában joggal lehet látni a háború utáni rend elfogadásához vezető első lépéseket. A történelmi diskurzust viszont jelenleg a jobboldal uralja: önnön felelősségét természetesen figyelmen kívül hagyja." Az elemző Orbán példaképeinek nevezi Silvio Berlusconi olasz kormányfőt és Nicolas Sarkozy francia elnököt. Az egyik kitoloncoltatta országából a romákat, a másik saját hatalmának megőrzése érdekében játszik a sajtó- és a büntetőjoggal.

„Orbánnak elsősorban a magyar választóktól kell tartania. A túlzott önteltség, pökhendiség és radikalizmus - ez megmutatkozott első hivatali ideje alatt - elriasztja a polgárokat. A magánnyugdíjak államosítása - Orbán ezzel akarja betömni az államháztartás lyukait - még a polgári táboron belül is fejcsóválást váltott ki. A parlamenti ciklus végén a magyaroknak jobban kell hogy menjen a soruk, máskülönben ismét a másik irányba térhet ki a politikai inga. Félhet Orbán az európai bíróságoktól is. Könnyen lehet, hogy megsemmisítik a magyar különút néhány intézkedését. Attól is tartania kell, hogy elriaszt külföldi beruházókat, főként a legfontosabb kereskedelmi partner, Németország vállalkozóit. Angela Merkel kancellárt alighanem nagyon zavarja, hogy olyan cégeket, mint az E.ON vagy a Deutsche Telekom, Robin Hood módjára kopasztja meg az Orbán-kormány” - zárta elemzését a Frankfurter Rundschau.