Elefántcsontparti labdarúgó, nigériai orvos, kínai szakács – e karakterek sorsát is lehet alakítani abban az Immigropoly nevű számítógépes bevándorlási játékban, amely ötszáz jelentkező közül bejutott a tíz legjobb közé az ENSZ Civilizációk Szövetsége (UNAOC) és a BMW Csoport által másodszor meghirdetett, a kultúrák közötti párbeszédet erősíteni hivatott nemzetközi pályázaton. – Itt mindenki nyert, mindenki a kultúrák és vallások közötti jobb megértés, a tolerancia, egy fenntarthatóbb világ nagykövete – méltatta a tíz legjobb pályázatot, köztük az Immigropolyt a bécsi Volkstheaterben megrendezett kedd esti ünnepélyes díjátadón Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár.

Bevándorlási szempontból Magyarország különleges helyzetben van. A Kárpát-medencében az „átmenő forgalom” a jellemző: hazánk inkább tranzit-, mintsem célország a Nyugat-Európába tartók szemében. A bevándorlók döntő többsége változatlanul határon túli magyar, de egyre többen telepednek le Afrikából és Ázsiából egy jobb élet reményében. A köznyelvben félig kedvesen, félig pejoratívan „kis banánoknak” hívják a Magyarországon született, itt szocializálódott, magyarul már tökéletesen beszélő ázsiai és afrikai származású gyerekeket.

– A játékkal azt szeretnénk megértetni, hogy milyen akadályokkal, nehézségekkel kell szembenéznie egy bevándorlónak. Életinterjúk sorozata és valós adatok alapján találtuk ki a karaktereket – mesélte Tarrósy István, a pécsi IDResearch társadalmi kutatóműhely vezetője. Az elsősorban a középiskolás és egyetemista korosztályokat megcélzó Immigropoly a bevándorláshoz óhatatlanul kapcsolódó sztereotípiákat és kockázatokat sem hallgatja el, az internetes játékban felbukkan egy ukrán táncosnő és egy pakisztáni terrorista alakja is.

Innovatív, alulról szerveződő, a kulturális sokszínűséget hirdető, s a világban máshol is alkalmazható pályázatokat válogattunk be a legjobb tíz közé – hangoztatta a Népszabadság kérdésére Barry van Driel, a nemzetközi zsűri elnöke. A holland szociológus fontosnak nevezte, hogy olyan projektekre esett a választásuk, amelyek a kirekesztett, diszkriminált társadalmi csoportokat bevonására, részvételére alapulnak.

Az 50 ezer dollárral dotált első díjat a mexikói Puerta Joven (Ifjúsági Kapu) kapta. A civil szervezet a 20 millió lakosú Mexikóváros négymilliós nyomornegyedeiben élő, elsősorban őslakos indián származású bevándorló fiataloknak kínál kommunikációs-önkifejezési lehetőséget. Például azzal, hogy megtanítják őket arra, hogyan forgathatnak okostelefonokkal rövid filmeket, videoklipeket. – Rájöttem, a globális világban akkor lehet valaki sikeres, ha tisztában van a gyökereivel, tudja, hogy honnan jön – mondta a díjátadón Aldo Arce Gurrola, a Puerta Joven alapítója. A rövidfilmek pedig egyfajta névjegyek: a modern kommunikációs eszközök lehetőséget adnak a társadalom peremén élőknek, hogy mások meghallják, meglássák őket.

Selene Biffi 2009 szeptemberében ment Kabulba, afgán gyerekeknek szeretett volna olvasókönyvet írni. Valamit tenni azért, hogy a közép-ázsiai országban ne csak a lakosság kevesebb mint harminc százaléka tudjon írni és olvasni. Az önmagát humanitárius vállalkozónak nevező olasz nő érkezése után pár héttel a tálibok megtámadták azt a vendégházat, ahol az ENSZ alkalmazottaival együtt Biffi is lakott. Selene bevallása szerint egy hajszálon múlt, hogy túlélte a tizenkét halálos áldozatot követelő merényletet. A szörnyű élmény csak megerősítette abban, hogy tennie kell valamit – ebből született 2010-ben a Plain Ink. Az a civil szervezet és a Bécsben most 15 ezer dolláros második díjjal honorált kiadványsorozat, amely a képregényt a mesekönyvvel egyesítve egyaránt szól bevándorló és nem-bevándorló gyerekeknek.

A legmegrázóbb – és a Budapesten is tapasztaltak alapján a leginkább elgondolkodtató – a 10 ezer dollárral járó, harmadik díjat elhozó indiai projekt. Az Új-Delhiben működő Chintan (Más gondolkodás) a szemetet termelő közép- és felsőosztálybeli rétegeket próbálja összehozni a vidéki szegénység elől a nagyvárosba menekülő kukázókkal. Az utóbbiak nélkül a naponta 8 ezer tonna hulladékot produkáló metropolisz megfulladna saját szemetében. – Mindenki nyer valamit, nincsenek vesztesek. A jómódúak megszabadulnak a hulladéktól, a migránsok munkához és megélhetéshez jutnak. A célunk persze az, hogy az utóbbiak kitörhessenek ebből a kasztból – hangoztatta a szintén civil szervezetként működő Chintan alapítója, Bharati Chaturvedi. 

Bill McAndrews, a BMW Csoport kommunikációért felelős alelnöke arról beszélt, hogy a müncheni székhelyű autógyártó konszern a jövőben is minden segítséget megad a pályázatok fejlesztéséhez és adaptálásához. Tarrósy is úgy látja: az ENSZ révén globális lehetőséghez jutnak az Immigropoly bemutatására, potenciális partnerek felkutatásához. S amibe a 39 éves szenvedélyes Afrika-kutató reményei szerint is beletartozik, hogy az internetes játékból egy szép napon hagyományos, táblás társasjáték is legyen.