Sztár lett a szökött gerilla Párizsban
Megszökött és magával vitt egy túszt. Wilson Bueno, alias Isaza, a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) egykori oszlopa alig egy hónapja úgy döntött: nem csinálja tovább, és magával visz még egy embert. Lelépésekor nagyvonalúan kiszabadította a közel nyolc évig a gerillák fogságban senyvedő Óscar Lizano kongresszusi képviselőt. Mindezért a bogotai igazságszolgáltatás megbocsátott neki, sőt, Bueno a fél millió dolláros jutalom mellett – ami Lizano kiszabadításáért jár neki – amolyan pályakezdő támogatásként havi 800 eurót kap elsődleges szükségleteinek kielégítésére, és Franciaországban telepedhet le kedvesével, a szintén volt gerilla Lilia Bunollal.
Nem volt egyszerű Bueno jogi helyzetét rendezni. Bár a helyi törvénykezés nem teszi lehetővé az emberrablók felmentését, az ügyészség mégis úgy döntött, megbocsátja Buenónak az emberrablást és lázadásban való részvételt. Bueno nem vett részt közvetlenül Lizano elrablásában és csak az utóbbi három hónapban létesített kapcsolatot vele a táborban, amikor már szökését tervezte – magyarázgatták a gerilla bizonyítványát. Mielőtt Isaza Párizs felé vette volna útját, Juan Manuel Santos védelmi miniszter bejelentette, hogy Bueno fél millió dolláros jutalmat kap Lizcano kiszabadításáért. Leszögezte, hogy ezzel nem az emberrablást jutalmazzák, hanem a bátorságot, hogy a FARC egykori tagja megtagadta múltját és volt mersze kilépni.
Bueno az egykor szintén raboskodó Íngrid Betancourttal érkezett Franciaországba. A kettős, francia-kolumbia állampolgárságú volt elnökjelölt családja révén kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezik Franciaországban, Bueno így alighanem neki köszönheti új életét. Betancourt története már bejárta a világsajtót. Az asszonyt hat évvel ezelőtt ejtették túszul a gerillák és 2007 nyarán szabadult fogságából három egyesült államokbeli állampolgárral és 11 katonával együtt. Betancourt az utóbbi hónapban átutazta Latin-Amerikát, rendületlenül ölelgetve azokat, akik hozzájárultak a szabadulásához, és határozott fellépésre buzdítva az államfőket a még fogságban lévő tűszok kiszabadításáért.
Ezt illetően a Betancourt mostanában egyébként egyre inkább a kétségeit hangoztatja. Egyik múlt heti előadásában azt állította, hogy sem a FARC-nak, sem Alváro Uribe államfőnek nem érdeke a béke, és a tárgyalásokat csak népszerűség- és befolyásnövelésre használják. Rossznyelvek szerint a kritikusra fordult hangnem jelzi, hogy a volt elnökjelölt 2010-ben Uribe ellenében újra megméretné magát. Ez nem lenne kis feladat, hiszen a jelenlegi államfő nagyrészt épp a Betancourt kkszabadítási akciójának köszönhetően 80-90 százalékos népszerűségnek örvend országában.
